*Harry szemszöge.*
Éppen mentünk volna mikor Hope összeesett. Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Leültem mellé és a kezét szorítottam.
- Hopee hallassz engem?-sírtam de nem jött válasz. Az ölembe vettem és a kanapéra ültem, Hopet az ölembe fektettem. Mindenki körénk gyült.
- Szerintem hívni kéne a mentőket.-mondta Rita és Hope kezét simogatta.
-Arra semmi szükség.-nyöszörgött Hope, mire mindenki ránézett.
-Valószinűleg azért esett össze mert több napja alig eszik.-vakargattam a fejemet.-szerintem korházba kellene mennünk.
-Harold..-próbált néhány szót kimondani-nem kell. Csak pihenésre van szükségem.
- Hát jó.-egyeztem bele. Felvettem az ölembe majd beültettem a kocsiba. Az úton nem szóltunk egymáshoz. Mikor megérkeztünk a házunkhoz bevittem majd a kanapéra fektettem, betakartam és elaludt. Míg ő aludt én teát főztem. Épp akartam vizet melegíteni mikor leöntöttem magamat. Kiröhögtem magam,de eszembe jutott Hope így kicsit halkabbra vettem a hangerőt. Másodszorra is neki álltam a tea készítésének, de most szerencsére nem öntöttem le magamat. Miután kész lett a tea két bögrébe öntöttem belőle. Vissza mentem a nappaliba és leültem a kanapé mellé. Az egyik kezemmel Hope kezét fogtam és a fejemet a kezemen pihentettem. Valószinűleg elaludhattam mert Hope keltett. Rámosolyogtam és kimentem a teáért majd visszamentem hozzá.
-Hogy vagy?-simogattam meg az arcát.
-Jobban.-mosolygott és vissza mosolyogtam.
A kezébe adtam a teát és leültem mellé. Fél kézzel átkaroltam a derekát és ő a fejét a vállamra hajtotta. Mikor megittuk a teát elmentünk fürödni majd aludni.
*Hope szemszöge.*
Tudtam, hogy Haley fentről vigyáz rám, hogy ne kerüljek bajba. Emléke örökké bennem él. Haley Tonkin 1993-2012. A halála a számomra egy meghatározó pontja az életemnek. Már semmi sem ugyan az. Még egy ideig ezen gondolkoztam majd elaludtam. Reggel Hazza keltett.
-Jó reggelt kincs.-mosolygott Harry
-Neked is.-és egy puszit adtam az arcára. Kipattantam az ágyból és a konyhába mentem. Öntöttem a tegnapi teából 2 bögrébe és beraktam a mikróba. Felültem a pultra és a kedvenc számomat kezdtem el énekelni. Épp a refrénnél tartottam mikor Hazza megzavarta.
-Mi ez a jó kedv?-nevetett.
-Semmi.-nevettem és ezután röhögőgörcsöt kaptam.
-És terveztél valamit mára?
-Nem.-nevettem tovább.
-Akkor jó. Mi lenne, ha ma eljönnél velünk a tetováló szalonba?
-Mit akartok ott-lepődtem meg.
-Tetoválást csináltatni.-hülye kérdés hülye válasz tudom.-Niallnak.
- Ó már értem.-nevettem fel.
Délelött össze készülődtünk és elindultunk a fiúkkal. Mikor megérkeztünk Niall mar nagyon izgatott volt.
-Mi lesz, ha fájni fog?-nézett ránk kerek szemekkel.
-Nyugi Niall nem fog fájni, ha nekem nem fájt neked sem fog.-kacsintottam rá.
-Mért neked van tetoválásod?-nézett rám nagy szemekkel. Nem válaszoltam csak a csuklómat az arca elé toltam. Sorra került és meg kért, hogy valaki fogja meg a kezét. Senki sem akarta megfogni. Csak a fejemet ráztam és leültem mellé. Már félig készen volt mikor felkiáltott.
-Mi volt ez?-nevettem.
-Csak egy kicsit megszúrt a tű.-nevetett ő is.
A vége felé már kezdte elengedni a kezemet. Mikor kész lett mindenki megnézte a végeredményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése