a temetés. 11.rész

*Hope szemszöge.*


Mikor beléptünk a házba újra előjöttek a régi emlékek. Szerencsére a vendégszobába ott hagytuk a francia ágyat és a szekrényt így volt hol aludnunk. Hazzaval kipakoltunk a szobába majd elindultunk a Mcdonalds felé.
- Szerintem húzd fel a sapkád és vedd fel a napszemüveged, mert letámadnak a végén.- mosolyogtam
- Végre mosolyogsz.
Mikor beértünk a Mekibe természetesen én kértem, mert Hazza nem tud magyarul. Harrynek kértem egy Bigmacet colaval és magamnak egy kisebb salátát ásványvízzel.
- Ennyit eszel?-csodálkozott Harry.
- Igen. Sok ?-kérdeztem nagy szemekkel.
- Hope alig eszel nem veszed észre?!-nézett rám aggódó szemekkel. Nem foglalkoztam vele csak megráztam a fejemet. Előkaptam a telefonomat és Ant tárcsáztam.
- Szia An. Itt vagyunk a Mekibe.- szóltam bele.
- Hope itt Magyarországon ?!
- Igen. Ide jössz ?
- Ki van veled ?
- Hazza-mosolyogtam.
- Ha nem bánja megyek.-éreztem a hangján, hogy mosolyog.
Megkérdeztem Harryt, hogy zavarná-e, hogy ha An itt lenne.
- Nem zavarja itt várunk siess.-tettem le a telefont.
Fél óra után An megérkezett. Mikor meglátott egyből a nyakamba ugrott.
- Úgy örülök, hogy látlak annyira hiányoztál, azt hittem soha többet nem fogunk találkozni.-zokogott.
- Tudom An, hogy ez most nehéz neked, de túl éljük.-mosolyogtam rá.
Bemutattam Ant és Hazzat egymásnak. Megölelték egymást majd leültünk.
- Légyszi meséldd el, hogy történt a baleset..-mondtam.
- Éppen mentek volna haza a nagymamájától, de jött egy részeg kamion sofőr és áthajtott a piroson majd neki ment Haleyéknak.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de a szám szélébe beleharaptam, hogy nehogy elsírjam magamat. Késő estéig ott voltunk, de Annak el kellett mennie haza így kettesben maradtunk.
- Mi lenne, ha haza indulnánk mielött tele lenne az utca részegekkel?-mosolygott Hazza.
- Menjünk úgy is fáradt vagyok.- majd ásítani kezdtem
Már az út felénél voltunk amikor már nagyon besötétedett. Egy parkon kellett átmennünk.
- Harry én félek.- suttogtam a fülébe.
- Nincs mitől félned én megvédelek.- még így is láttam a tökéletes mosolyát. Megfogta a derekamat és magához húzott. Negyed óra múlva otthon voltunk.
- Végre itthon.- huppantam le az ágyra.- olyan üres ez a lakás így.- nem vártam meg Harry reagálását. Egyből felfutottam az emeletre és kimentem az erkélyre. Emlékszem mindig itt szoktunk Haleyyel integetni mindenkinek. Akaratlanul is elkezdtem sírni. Harry hangját hallottam amint a nevemet ordítja. Gyorsan letöröltem a könnyeket és le mentem hozzá.
-Itt vagyok csak kimentem az erkélyre.-mondtam.
-Azt hittem már elraboltak az ufók.-nevetett majd én is nevettem.
Elmentünk egymás után fürdeni majd lefeküdtünk aludni. Éjszaka furcsa álmom volt. Haley volt az álmomban. Az ágyam mellett ült és a kezemet fogta. Valami olyat suttogott,hogy soha ne felejtsem el és bízzak Hazzaban, mert ő vigyázni fogok rá. Meg persze, hogy mekkora egy mázlista vagyok miatta.



* Harry szemszöge.*


Furcsa álmom volt. Haley jelent meg az álmomban. Beszélgettünk.
- Harry kérlek vigyázz Hopera helyettem is.-sírt
-Persze, hogy vigyázok rá.-suttogtam.
Reggel Hope telefon csörgésére keltem fel. Mivel ő nem ébredt fel én vettem fel a telefont. An volt az.
- Szia Harry vagyok Hope alszik.- mondtam halkan.
- Szia Harry csak azt akarom mondani, hogy a temetés délután lesz 3 órakor, remélem te is ott leszel.-mondta.
- Természetesen igen, na de megyek felkeltem Hopet.-tettem le a telefont.
- Hopee.-adtam egy puszit az arcára.-Készülődnünk kell.
- Hova, mennyi az idő?-tette fel a kérdéseket.
- Dél van és háromkor lesz a temetés.-erre egyből felkapta a fejét.
10 perc alatt felöltözött majd én is és egy virágbolthoz indultunk. Haley kedvenc virágaiból vettünk. Kettőkor már végeztünk mindennel majd a temető felé vettük az irányt. Fél háromra értünk oda, de már Haley koporsója ott volt a ravatalozóba.


*Hope szemszöge.*


Mikor odaértünk a ravatalozóhoz azonnal kiszúrtam Haley koporsóját. Rá volt írva a teljes neve. Odamentem hozzá és az ujjamat végig simítottam a betűkön.
- Úgy sajnálom.-suttogtam.-sajnálom, hogy nem voltam itt veled. Remélem onnan fentről majd néha lenézel rám.-zokogtam.
Harry mellém lépett és átkarolta a derekamat majd egy puszit adott az arcomra. Néhány perc múlva észrevettem, hogy ő is sír. Még ott álltunk negyed órát aztán elkezdtek meg érkezni a családtagok, barátok, ismerősök. Annal és Hazzaval a családjához álltunk. A temetést végig sírta mindenki. Miután a pap elmondta a 'szent beszédét' elkísértük Haleyt az utolsó útjára. Mindenki odasétált a sírjához és egy virágot tettünk a sírjára.
- Soha nem felejtelek el. Örökre legjobb barátnő.- mosolyogtam sírás közepette.
A hazafelé vezető út csendben telt el. Harryvel egy szót sem váltottunk. Mikor hazaértünk Hazza az ágyra ült majd a derekamnál fogva az ölébe húzott.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem.-borultam a vállára.
Miután kisírtam magamat felegyenesedtem és Harry szemébe néztem. Közelebb húzott magához majd megcsókolt.



532 oldal megjelenítés kb. egy hét alatt.*-* nagyon köszönööm.♥ alul nyomjatok tetsziket vagy nem tetsziket.:33(az alapján, hogy tetszik vagy nem xd) küldjetek Directioner barátaitoknak linket a blogomról vagy az oldalatokra rakjátok ki és komizzatok.:DD♥♥