37. rész-The End!

Hát köszönöm, hogy idáig itt voltatok velem, komiztatok szavaztatok és ennyi oldalnézettséget összehoztatok:3 leírhatatlan érzés♥ #1Dfamilyforever♥

*Louis*
-A baba meghalt.-folytatta a mondatát az orvos.
-Mi?-szólaltunk meg Alex-el egy emberként.-és ilyenkor mit lehet csinálni?-folytatta a lány remegő hangon.
-Vetélés. Jó lenne minél előbb túl esni rajta.-válaszolt az orvos.
-Mi a legközelebbi időpont?-sóhajtott Alex, mire az orvos a jegyzettömbjére nézett és vadul helyet kezdett keresgélni.
-Ma 1 óra múlva.
-Tökéletes.-mosolyodott el izgatottal Alex.

*1 hét múlva*

Alex a műtéten sikeresen túlesett és már a fiúk is tudtak róla. Szerencsére a nem akadt semmi komplikáció és minden rendben ment, de viszont napok óta egyre többet veszekedünk..
-Sokkal jobb lett volna ha nem is ismerkedünk meg.-rivalltam rá a lányra.
-Tudod mit? Igazad van. Te is csak egy nagy hiba voltál az életemben.-ordított ő is könnyes szemekkel.

-Én nem úgy értettem.-dadogtam zavartan mikor leesett, hogy mit is mondtam. Ő csak megrázta a fejét. Az ajtóhoz ment, gyorsan kinyitotta és futni kezdett London utcáin. Gondolkodás nélkül utána eredtem és futni kezdtem, de ő már messze előttem járhatott. Visszafutottam a kocsimhoz és beültem, majd a gázra léptem. Már az egyik mellékúton mentem a megengedett sebességhatáron felül, de még sehol sem találtam. Még jobban rátapostam a gázra, de mivel az út jeges volt, csúszott a kocsi. Próbáltam megállítani, de nem ment. Éppen szemben jött velem egy kocsi. Csak egy csattanást hallottam és minden elsötétült.

*Alex*

A szívem vadul vert miközben én az egyik kidőlt fatörzsre ültem le lihegve. Az erdő közepén voltam teljesen egyedül, elveszve. Miután kicsit jobban lettem felálltam és a kiutat kezdtem keresni, de néhány perc múlva a fájdalomtól összeestem. A szívembe mintha egy kést szúrtak volna. Hirtelen egy kép ugrott be amin Louis fekszik vérben a kocsija mellett. Át se gondolva a dolgot újra futni kezdtem. Fél óra múlva már kint voltam az úton és hazafelé tartottam. Kb. megint egy fél óra után értem haza, de mivel nem találtam senkit se otthon ezért a kórházba mentem. Sajnos volt egy olyan megérzésem, hogy ott vannak.

**

-Minek van telefonod, ha nem tudod fel venni?-rivallt rám Harry mikor már a kórterem előtt álltunk.
-Nem volt térerő az erdőben. Sajnálom.-hajtottam le a fejemet miközben a könnyeimmel küzködtem.
-Hé Alex mi történt?-ölelt magához Liam és Zayn egyszerre(?)
-Összevesztünk, elfutottam és egy erdőben kötöttem ki. Minden az én hibám.-estem össze zokogva.
-Hé, nem lesz nagyobb baja.-simított végig a kezemen Nialler. Próbált mosolyogni, de láttam, hogy neki sem megy.

**

Órák múlva egy nyúzott arcú doktor lépett ki a műtőből.

-Sajnálom, de Mr. Tomlinsont nem tudtuk megmenteni.-hajtotta le a fejét. Ha most nem egy kórházban lennénk akkor tuti nevettem volna a neven. Nem tudtam felfogni. Lehetetlen. Nem mehetett még el. A könnyeim lassan cikázva folytak le az arcomon.-Még bemehetnek tőle elköszönni, néhány perc múlva lekapcsoljuk a gépről.
Lassan besétáltam Paullal, a fiúkkal, a barátaikkal, a családjával mivel közben ők is megérkeztek. Lassan a már szinte falfehér test fölé hajoltam és a homlokára egy puszit nyomtam. Mindenki beszélt vele egy sort és megölelgette, míg én hátul álltam. Végül én is odafértem és megszorítottam a hideg kezét.
-Sajnálom, miattam történt minden. Nem hittem volna, hogy baj lesz belőle. Ne haragudj rám kérlek.-csuklott el a hangom. Ő erőtlenül mosolygott és az ajkait az enyémekre tapasztotta. Mikor elváltunk egymástól még félig nyitott szemekkel rám nézett.
-Kérlek lépj tovább rajtam, élvezd az életet és soha ne légy szomorú. Nem haragszok. Remélem sok év múlva még találkozunk.-halkult el. Még egy pár mondatot mondott a Directionerekről és megkért, hogy adjam át nekik. Pár perc múlva az orvos jött vissza. Még óvatosan egy csókot leheltem a szájára, majd végleg elment. A termet csak a csipogás és a zokogás hangja töltötte be. Zokogva a már halott fiú mellkasára dőltem. Fél óra múlva sikerült haza mennünk. Este még átadtuk az üzenetet Loutól a Directionereknek és Ustreamon válaszolgattunk a kérdésekre. Twitteren trendek voltak: #RIPLouis #Staystrong1DFamily.

**

Reggel kisírt szemekkel ébredtem Niall mellett. Levánszorogtam a konyhába és csináltam magamnak teát. Később a fiúk is levánszorogtak. Abban a pillanatban csengetni kezdtek. Kinéztem az ablakon, de abban a pillanatban vissza is húztam a fejemet. Kint kb. 100 -vagy több- lány és fiú állt. Az utca velük volt tele. A fiúk kiléptek, majd én is mögéjük léptem. Hirtelen énekelni kezdett mindenki. A Forever Young-ot kezdték énekelni. Volt aki sírva, de volt aki csak lehajtott fejjel énekelt. A kezemet a számra raktam és elámultam. Mikor abbahagyták sírva mentünk ki és végig öleltünk mindenkit. Beszélgettünk velük és megpróbáltuk egymást támogatni. Hihetetlen. Ők nem képért és aláírásért jöttek hanem segíteni.Órákig beszélgettünk, majd mindenki szinte sírva hazavonult.

*1 hónappal később*

Még mindig nem tudjuk felfogni Louis halálát. A fiú temetésére Directionerek is eljöhettek mivel ez volt a kívánsága. Volt aki Japánból, Amerikából, Magyarországból is ide repült csak azért, hogy még elköszönjön tőle. Egyik este fáradtan mentem a fürdőbe és gondolkodni kezdtem. Minden miattam volt. Nem érdemlem meg az életet. Ha ő nem élhet akkor én se. A tükörbe az arcomat bámultam, majd a fiókból egy borotvapengét vettem elő és magamra zártam az ajtót, hogy senki se tudjon megakadályozni. Lassan végig húztam az éles tárgyat az ereimen és a kád szélére ültem. Néztem ahogy lassan elvérzek. Láttam ahogy lepörög a szemem elött kockákban az első csókom, az első együttlét, a nevetések, sírások, buli,szenvedés stb. Az én "mesémnek" itt már vége van..


Na itt lenne az utolsó rész. Remélem egykettőtöket megtudam siratnii:D Bocsánat, hogy nem raktam ki a megadott időpontra de elromlott a gépem:cc Remélem nem haragudott meg senki a végéért, de nem akartam olyan szokásos tucat blog végeet, hogy összeházasodtak, minden happy, gyerekeik születtek stb:d légyszíves komizzatok így utoljára és írjátok le a véleményeteket:3 akár névtelenül is. Olyan is írhat akinek nincs fiókja.! nagyon sokat jelentene.
ITT (másik blogomon) még megtalálhattok!! (kattintsatok az ITT-re xd)

"Mar megint"

Elnezest, hogy meg mindig nem raktam ki a reszt, de elromlott a gep es ott van megirva a vege! Ha jo lesz egybol kirakom.

utolsó rész!

Holnapra meg lesz írva az utolsó rész ;)! Csak holnapra tudom hozni mert azt szeretném, hogy kicsit hosszabb legyeen és drámaira sikerüljön:DD Elmondom előre, hogy nem olyan vége lesz mint a többi átlagos tömegblognak ;)

És hogy miért lesz itt a vége?
1. Sokan mondták, hogy nincs rá időm, keveset írok.--> az írás NEM kötelességem nekem csak egy "hobbi. Akkor írok amikor akarok!!
2.Egészségügyi okok miatt, amit senkinek sem kívánok!-->ne gyertek azzal, hogy emellett tudnék írni, mert ti pl. arra gondoltok, hogy megfáztam vagy ilyesmi. Ennél sokkal rosszabb!!
3.Kevés idő. Nekem is van társasági életem. Mellette tanulnom kell. gondoljatok bele. Délután 2-5-6 tanulás, 7-8-ig egyéb dolgok. 7,8- írás 9-ig. Ez nem elég idő arra, hogy írjak, valamikor kedvem sincs hozzá!
4.A barátaimnak szüksége van rám. És nekem is rájuk. Hella, Beri értik az a lényeg :')

SAJNÁLOM, HOGY NEM VAGYOK TÖKÉLETES!!!
A másik blogomon elérhettek még!!

36.rész

Mivel összejött a 4 komi itt a rész:33 nézzetek be a másik blogomba is :) Na nem húzom az időtöket :3


*Alex*

Nagyszerű. Hogy mondjam el Louisnak? Álljak elé és mondjam azt neki, hogy:Szia Louis terhes vagyok. Veled mizu? Semmi? Oké szia. és hagyjam ott? Esetleg ültessem le és adjak nyugtatót a kezébe? Majd meglátjuk.
-Alex élsz még?-dörömbölt a mosdó ajtón Jade. Megráztam a fejemet, majd kinyitottam az ajtót. Ő a terhességi tesztre pillantott és gyengén átölelt.

**

Késő este már egyedül ültem a nappaliban egy poharat szorongatva, amibe vodka volt öntve. Pillanatok múlva a fiúk léptek be. Szerencsére Louis ment leghátul, lemaradva a többiektől. Elmentem előtte és halkan odasúgtam neki, hogy terhes vagyok, majd bementem a konyhába és letettem az üres poharat. Louis egyből utánam jött és kérdően rám nézett.
-Mi kéne ha volna?-mosolyogtam rá.
-Terhes vagy?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Igen.-hajtottam le a fejemet.
-És ugye tőlem van?
-Úristen Louis.-csaptam a homlokomra.-Igen.
-Apa.-ordított, de én befogtam a száját. Hirtelen Harry a konyhába termett és felhúzott szemöldökkel ránk nézett. Louis értette a célzást, így leszedtem a kezemet a szájáról.-Apa hívott.-bólogatott. Hazza értetlen fejjel kivonult
-Louis 18 éves vagyok.. én még nem akarok gyereket.-néztem rá könnyes szemekkel.
-Ha idősebb lennél felháborodnék, de tudom, hogy ehhez még túl fiatal vagy és nem akarlak ilyen terheknek kivetni, úgyhogy egyetértek veled.-bólogatott, majd felvett az ölébe és megcsókolt.

*1 hét múlva*

Csukjában és napszemüvegben ültünk a nőgyógyászati ajtó előtt és vártunk, hogy kimondják a nevemet. Percek múlva meghallottam a nevemet és Louissal a nyomomba beléptem a rendelőbe.

**
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét az orvos.

35. rész

Itt a megígért rész ;) a komihatár még mindig 4 :DD

*Alex*

És hogy szeretnénk átvinni ezt a sok cuccot?-néztem rá Loura.
-Hát majd elviszem több fordulóba.-bólogatott értelmesen, majd elkezdett bepakolni a kocsiba. Miután bepakolt elindult és már itt sem volt. Bementem a házba ahol a bátyámat találtam, aki a bőröndöket méregette.
-Hova-hova?-szólalt meg összezavarodottan.
-Louishoz költözök.-rántottam vállat és a kanapéra dobtam magamat.
-Nem engedtelek el.

-18 éves vagyok, papíron már felnőtt vagyok. Azt csinálok amit akarok. Az én életem, az én döntésem.
-Igazad van.-rázta meg a fejét és rám hagyta a dolgot.

**

Louis lihegve dőlt el a nappalijukban lévő kanapén miközben a fejét fogta.
-Csak nem elfáradtál a táska cipelésbe?-kacsintottam rá.
-Mennyi cuccod van még kint a kocsiban?
-Három.-állapítottam meg miután kinéztem az ablakon.

*néhány hónap múlva, március*

-Fiúk elmentem!-ordítottam a bejárati ajtó előtt és elindultam Eleanorhoz. Hát igen. A hónapok alatt nagyon jóba lettünk. Percek alatt oda értem és halkan kopogtam. El nemsokára ajtót nyitott, egy öleléssel köszöntöttem és beléptem. A délután folyamán filmet néztünk és beszélgettünk, majd késő este haza indultam.
Haza érve egyből a fürdőbe mentem. Meglepődve vettem észre, hogy Louis ügyködik bent. Gyergyákat gyújtott és egy üveg pezsgőt helyezett a kád szélére. A vízbe öntött egy kis fürdő sót, majd megfordult. Mivel nem vette észre, hogy mögötte állok megijedt és a szája elé kapott.
-Azt szerettem volna, hogy meglepetés legyen.-biggyesztette le az ajkait. Küldtem felé egy mosolyt, kisétáltam a helyiségből, becsuktam az ajtót és néhány másodpercig megálltam az ajtó előtt. Lassan kinyitottam az ajtót és úgy csináltam mintha meglepődtem volna és Louis nyakába ugrottam.

*3 nap múlva*

Napról napra rosszabbul érzem magamat. Sápadt vagyok, egész nap eszek vagy hányok. Ma egyedül vagyok mivel a fiúk interjún vannak. A gondolat menetemet kopogás szakította félbe. Az ajtóhoz vánszorogtam és lassan kinyitottam. Az ajtóban Jade állt. Átöleltem és behívtam. Mesélni kezdtem neki. Ő se szó, se beszéd nélkül itt hagyott. Mi rosszat mondtam? Negyed órával később egy terhességi teszttel a kezében jött vissza. A kezembe nyomta és belökött a mosdóba. Miután elvégeztem amit kellett vártam öt percet és a tesztre néztem. Ezt elbasztam.

34.rész

Remélem tetszeni fog :) nézzetek be az új blogomba :33  komihatár: 4 komment :D na nem húzom az időtöket  olvassátok :DD♥


*Louis*

Már tárcsáztam volna Eleanort mikor valaki csöngetni kezdett. Letettem a telefont és egy sóhajtás kíséretében lefáradtam kinyitni az ajtót. Meglepetésemre El lépett be rajta mosolyogva.
-Szia El, éppen hívni akartalak.-engedtem beljebb. Egy szó nélkül leült a kanapéra és rám nézett kérdőarccal, majd újra elmosolyodott.
-Te mindenre emlékszel.-mosolygott. Nem tudom mi történhetett vele. Álmába biztos fejbe verték répával és megjavult.
-Igen, de te ennek örülsz?-húztam fel a szemöldökömet.
-Örülök. Itt van Alex?-nézett a lépcső felé.
-Igen. Szeretnél vele beszélni?
-Ha lehet.
Rámosolyogtam és felmentem Alexhez Eleanorral az oldalon. Mikor beléptem a szobába elmosolyodtam. Alex keresztbe feküdt az ágyon és édesen szuszogott. Leültem mellé és elkezdtem a haját simogatni, amire felébredt. Rám mosolygott, majd mikor megpillantotta az ajtóban álló lányt az arca elkomorult.
-Nyugi nem zaklatni jöttem.-mosolygott El és az ágy szélére ült. Alex is felült és a lányra nézett.-Csak bocsánatot akartam kérni..-itt hatás szünet-hogy eddig nem öltelek meg.-nevetett fel ördögien El.-csak vicceltem.-röhögött, amire mi is elnevettük magunkat.
-Bocsánat kérés elfogadva, részemről.-kacsintott Alex.
-Részemről is.

**

*Alex*


Átmentünk hozzánk és éppen egymáson feküdtünk össze vissza, mikor Loui megtörte a csendet.
-Nem gondolkoztál még az összeköltözésen?-nézett rám aranyosan.
-Nem.-néztem rá értetlenül.
-És nem szeretnél hozzánk költözni.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Hát..-húztam az agyát.-talán. Na jó igen.-nevettem és az arcára nyomtam egy puszit.-De mikor?
-Akár ma.-rántott vállat.
-Akkor neki állok összepakolni a cuccaimat.

**

1 óra múlva hatalmas bőröndök, táskák. álltak a szobám falánál.


Sajnálom, hogy rövid lett :| Szombatra meg lesz az új rész ha összejön a 4 komi.:D ha még péntekre összejön akkor már fel rakom péntek este:D

+2 komi

A következő részt, akkor fogom hozni ha meg lesz az előző bejegyzésnél a 4 komi.. xx:)