az ígért rész :DD
*Alex*
Nagyszerű. Most Mit csináljak? Louis nem volt lent, így gondolom a szobájában volt. Felmentem Niall szobájába és lefeküdtem az ágyra, majd lecsuktam a szememet. Percek múlva besüppedt az ágy széle, de mivel félálomban voltam nem nagyon foglalkoztam vele. Pillanatok múlva már aludtam.
*Louis*
Éppen le akartam menni a konyhába, de mikor elhaladtam Niall szobája mellet meglepődtem. Azt hittem Niallék elmentek interjúra. Visszamentem becsukni az ajtót, de mikor megláttam az ágyon fekvő lányt meglepődtem. Leültem az ágyra és a karját végig simítottam a kezemmel. A haját eltűrtem az arcából és az arcára egy puszit nyomtam volna, de mivel nem figyeltem a szája sarkára ment. Mellé feküdtem és én is elaludtam. Álmomban az elmúlt egy hónap eseményei "előjöttek".
-Louis kelj fel.-böködte a hasamat Alex, de viszont én nem mozdultam.-kinyírom Kevint.
-Ébren vagyok.-ugrottam fel gyorsan, de azzal a lendülettel vissza is feküdtem, mivel túl gyorsan keltem fel és szédülni kezdtem.
Mindenre emlékeztem. Alex leült mellém és ásított egyet, majd rám pillantott. A derekánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam viszont ő eltolt magától.
-Ez mi volt?-húzta fel a szemöldökét.
-Mindenre emlékszek.-mosolyogtam rá.
Mivel nem hitte el kérdéseket kezdett el feltenni, amikre persze tudtam a választ.
-Most már elhiszed?-vontam magamhoz. Nem válaszolt csak megcsókolt.
-És mi lesz Eleanorral?-nézett rám kérdőn, miután elszakadtunk egymástól.
-Felhívom.-jelentettem be, de akkor még nem tudtam milyen kihívás vár rám.
Na itt a karácsonyi ajándékom nektek, remélem örültök, hogy újra együtt van a "Loux" páros (Alex+Lou, köszönöm Hella♥) Boldog karácsonyt♥
2012. december 26., szerda
2012. december 25., kedd
32. rész
Remélem tetszeni fog, és boldog karácsonyt :33♥♥
*Liam*
A szobám ajtaját nyitva hagytam és kihangosítottam a telefont, majd elterültem az ágyon.
-Mi az, hogy csak egy félreértés volt?
*Louis*
Éppen leakartam menni kinyitni az ajtót Eleanornak, mikor meghallottam Alex hangját Liam szobájából. Benéztem, de csak a fekvő Liamet találtam és mellette a telefonját. Tovább akartam menni, de egy érdekes mondat hagyta el Alex száját.
-Liam, csak azt mondta, hogy gondolja, hogy mi volt köztünk és nem azt, hogy emlékszik. Magától kell rájönnie.-mondta Alex vékony hangon.
-Az orvos azt mondta, hogy akár hónapokig is tarthat az amnéziája, ki tudod te azt várni?
-Ki.
A beszélgetés többi részét nem hallottam, inkább lementem kinyitni az ajtót.
-Ennyi ideig tartott kinyitni?-vinnyogott El, agyonázva. Ráharaptam a szám szélére, hogy ne röhögjem el magamat és beengedtem.
-Sajnálom El, de el kell mennem.-hazudtam. A lány értetlenül állt, majd szó nélkül kiviharzott. Felmentem a szobámba és gondolkozni kezdtem.
**
*Alex*
Másnap reggel kómásan igyekeztem az iskolába. Az iskola elött még elszívtam a cigimet, majd fáradtan besétáltam. A folyosón össze találkoztam Jadevel és Tonyval akik az osztály elötti padon ültek. Leültem Jade mellé és a fejemet a vállára hajtottam.
-Úgy nézel ki mint valami élő zombi.-nézett rám nagy szemekkel Tony.
-Biztató vagy.-néztem gyilkos szemekkel Tonyra.
**
-Nialler.-ugrottam az említett fiú nyakába mikor ajtót nyitott.
-Bocsi Alex, de el kell mennünk interjúra, de ha már itt vagy maradhatsz is Louival.-mondta, majd kilépett az ajtón és beült a többiek közé az autóba.
Holnapra megpróbálom hozni a részt :**♥
*Liam*
A szobám ajtaját nyitva hagytam és kihangosítottam a telefont, majd elterültem az ágyon.
-Mi az, hogy csak egy félreértés volt?
*Louis*
Éppen leakartam menni kinyitni az ajtót Eleanornak, mikor meghallottam Alex hangját Liam szobájából. Benéztem, de csak a fekvő Liamet találtam és mellette a telefonját. Tovább akartam menni, de egy érdekes mondat hagyta el Alex száját.
-Liam, csak azt mondta, hogy gondolja, hogy mi volt köztünk és nem azt, hogy emlékszik. Magától kell rájönnie.-mondta Alex vékony hangon.
-Az orvos azt mondta, hogy akár hónapokig is tarthat az amnéziája, ki tudod te azt várni?
-Ki.
A beszélgetés többi részét nem hallottam, inkább lementem kinyitni az ajtót.
-Ennyi ideig tartott kinyitni?-vinnyogott El, agyonázva. Ráharaptam a szám szélére, hogy ne röhögjem el magamat és beengedtem.
-Sajnálom El, de el kell mennem.-hazudtam. A lány értetlenül állt, majd szó nélkül kiviharzott. Felmentem a szobámba és gondolkozni kezdtem.
**
*Alex*
Másnap reggel kómásan igyekeztem az iskolába. Az iskola elött még elszívtam a cigimet, majd fáradtan besétáltam. A folyosón össze találkoztam Jadevel és Tonyval akik az osztály elötti padon ültek. Leültem Jade mellé és a fejemet a vállára hajtottam.
-Úgy nézel ki mint valami élő zombi.-nézett rám nagy szemekkel Tony.
-Biztató vagy.-néztem gyilkos szemekkel Tonyra.
**
-Nialler.-ugrottam az említett fiú nyakába mikor ajtót nyitott.
-Bocsi Alex, de el kell mennünk interjúra, de ha már itt vagy maradhatsz is Louival.-mondta, majd kilépett az ajtón és beült a többiek közé az autóba.
Holnapra megpróbálom hozni a részt :**♥
2012. december 17., hétfő
31.rész
Itt az új rész manók :$
*Alex*
Éppen egy fagyis dobozzal a kezemben ültem le a tv elé mikor valaki csöngetett.
-Beszélnünk kell.-mondta Louis miután ajtót nyitottam neki.
-Neked is szia.-forgattam a szemeimet-gyere csak be.
Lassan a kanapéhoz ballagott és leült, majd én is mellé ültem.-hallgatlak.
-Mi együtt voltunk?-kérdezte lehajtott fejjel.
-Nem.-válaszoltam elhaló hangon.
-Mért hazudsz? Akkor ez mi?-nyomta a telefonját az orrom alá, amin az üzenetek voltak megnyitva.-emlékszek mindenre. Vagyis az üzenetek alapján tudok következtetni.
Szóval nem is emlékszik..hmm, akkor jöjjön a kegyes hazugság.
-Louis az csak egy félre értés volt kettőnk között. Te mindig is Eleanort szeretted.
-Hát..akkor szia.-intett bizonytalanul, majd az ajtóhoz lépett és még utoljára rám nézett, majd kiment. Sírva elterültem a kanapén és a fagyis dobozt a kezembe vettem.
*Liam*
Louis mindent elmesélt. Nem tudom mért csinálta ezt Alex. Este még hallottam Louis hangját, miközben valakivel beszélt telefonon.
-Eleanor kérlek gyere át.-nyöszörgött. Szóval Eleanorral beszél-szükségem van rád.
Nem hallgattam tovább a beszélgetést inkább a szobámba vettem az irányt és Alexet tárcsáztam. Másodpercek mulva már fel is vette.
-Igen?-szólt bele a készülékbe. Hangján tisztán lehetett hallani, hogy sírt.
*Alex*
Éppen egy fagyis dobozzal a kezemben ültem le a tv elé mikor valaki csöngetett. -Beszélnünk kell.-mondta Louis miután ajtót nyitottam neki.
-Neked is szia.-forgattam a szemeimet-gyere csak be.
Lassan a kanapéhoz ballagott és leült, majd én is mellé ültem.-hallgatlak.
-Mi együtt voltunk?-kérdezte lehajtott fejjel.
-Nem.-válaszoltam elhaló hangon.
-Mért hazudsz? Akkor ez mi?-nyomta a telefonját az orrom alá, amin az üzenetek voltak megnyitva.-emlékszek mindenre. Vagyis az üzenetek alapján tudok következtetni.
Szóval nem is emlékszik..hmm, akkor jöjjön a kegyes hazugság.
-Louis az csak egy félre értés volt kettőnk között. Te mindig is Eleanort szeretted.
-Hát..akkor szia.-intett bizonytalanul, majd az ajtóhoz lépett és még utoljára rám nézett, majd kiment. Sírva elterültem a kanapén és a fagyis dobozt a kezembe vettem.
*Liam*
Louis mindent elmesélt. Nem tudom mért csinálta ezt Alex. Este még hallottam Louis hangját, miközben valakivel beszélt telefonon.-Eleanor kérlek gyere át.-nyöszörgött. Szóval Eleanorral beszél-szükségem van rád.
Nem hallgattam tovább a beszélgetést inkább a szobámba vettem az irányt és Alexet tárcsáztam. Másodpercek mulva már fel is vette.
-Igen?-szólt bele a készülékbe. Hangján tisztán lehetett hallani, hogy sírt.
2012. december 16., vasárnap
30.rész
Bocsánat, hogy nem írtam, de nem tudtam összeszedni a gondolataimat :| ez egy ilyen elcseszett blog lett :oo szóval hamarosan itt a vége.. de itt az új blogom: http://sohasefelejtsd.blogspot.hu/
*Alex*
A könnyeim patakokban folytak le az arcomról, miközben a nikotin belepte a tüdőmet.
-Mért sírsz?-törölte le a könnyeimet Loui miután a fülem mögé tűrte az arcomba lógó fekete hajamat.
-Nem sírok csak belement valami a szemembe.-bólogattam, majd lehajtottam a fejemet.
-Mi?-kérdezte értetlenül.
-Az emlékek.-motyogtam úgy, hogy csak én halljam. Felnéztem rá és egy mosolyt erőltettem magamra-valami bogár.
-Értem.
-Hol vagy Loui-mui?-sipákolt Eleanor.
-Itt vagyok édes.-szólt vissza Louis unottan. Megforgattam a szememet és felbaktattam Niallhoz az emeletre.
-Nem bírom.-dőltem le mellé az ágyba és az arcomat a mellkasába fújtam.
-Hamarosan emlékezni fog mindenre.-simogatta a hátamat.
-Remélem.
Csendben feküdtünk egymás mellett, mikor a Niall melletti szobából nyögéseket hallottunk (?)
-Nialler, kinek a szobája van a tied mellett?-kérdeztem remegő hangon, remélve, hogy nem Louis nevét mondja.
-Tomlinson.-sziszegte. A szemeimből újra könnyek kezdtek el folyni.
-Azt hiszem én hazamegyek.-nyökögtem, majd elindultam. Épp mentem ki Niall szobájából, mikor megláttam, hogy Louis szobájának az ajtaja nyitva van.-Ribanc.-morogtam és sírva hazaindultam.
*Niall*
Idegesen átmentem Louis szobájába és keresztbe tett kézzel megálltam az ajtóba. Nem akartak észrevenni, így megragadtam a már csak fehérneműben tartózkodó Eleanort és kirángattam.
-Nem emlékszel mit beszéltünk meg?-rivalltam rá.
-Nem.-nyávogott és átkarolta a nyakamat. Megakart csókolni, de eltoltam magamtól.
-Hogy te mekkora egy ribanc vagy!-morogtam a képébe. Eközben Louis ott állt az ajtóban és minket figyelt, de nem mondott semmit.(!!)
-Vond vissza.-sipákolt El. Közelebb hajoltam az arcához és megráztam a fejemet. Ő egy Laza mozdulattal pofon vágott, majd bement Louis szobájába és felöltözött. Még vetett rám egy utolsó pillantást, aztán elment.
*Louis*
Mért érzem azt, hogy Eleanor nem az igazi? Mért akarok mindig Alex-el lenni? Nem értem magamat. Elővettem a telefonomat és az üzeneteimet kezdtem el nézegetni. Amikor végig olvastam az Alexeseket mindent megértettem. Felöltöztem és Liam szobájába vettem az irányt.
-Liam vigyél el Alexhez.-ültem le mellé a kanapéra.
Ennyire tellett tőlem mára :s nem tudom mikor lesz új rész :| addig is olvassátok a másik blogomat :3♥
*Alex*
A könnyeim patakokban folytak le az arcomról, miközben a nikotin belepte a tüdőmet.
-Mért sírsz?-törölte le a könnyeimet Loui miután a fülem mögé tűrte az arcomba lógó fekete hajamat.
-Nem sírok csak belement valami a szemembe.-bólogattam, majd lehajtottam a fejemet.
-Mi?-kérdezte értetlenül.
-Az emlékek.-motyogtam úgy, hogy csak én halljam. Felnéztem rá és egy mosolyt erőltettem magamra-valami bogár.
-Értem.
-Hol vagy Loui-mui?-sipákolt Eleanor.
-Itt vagyok édes.-szólt vissza Louis unottan. Megforgattam a szememet és felbaktattam Niallhoz az emeletre.
-Nem bírom.-dőltem le mellé az ágyba és az arcomat a mellkasába fújtam.
-Hamarosan emlékezni fog mindenre.-simogatta a hátamat.
-Remélem.
Csendben feküdtünk egymás mellett, mikor a Niall melletti szobából nyögéseket hallottunk (?)
-Nialler, kinek a szobája van a tied mellett?-kérdeztem remegő hangon, remélve, hogy nem Louis nevét mondja.
-Tomlinson.-sziszegte. A szemeimből újra könnyek kezdtek el folyni.
-Azt hiszem én hazamegyek.-nyökögtem, majd elindultam. Épp mentem ki Niall szobájából, mikor megláttam, hogy Louis szobájának az ajtaja nyitva van.-Ribanc.-morogtam és sírva hazaindultam.
*Niall*
Idegesen átmentem Louis szobájába és keresztbe tett kézzel megálltam az ajtóba. Nem akartak észrevenni, így megragadtam a már csak fehérneműben tartózkodó Eleanort és kirángattam.
-Nem emlékszel mit beszéltünk meg?-rivalltam rá.
-Nem.-nyávogott és átkarolta a nyakamat. Megakart csókolni, de eltoltam magamtól.
-Hogy te mekkora egy ribanc vagy!-morogtam a képébe. Eközben Louis ott állt az ajtóban és minket figyelt, de nem mondott semmit.(!!)
-Vond vissza.-sipákolt El. Közelebb hajoltam az arcához és megráztam a fejemet. Ő egy Laza mozdulattal pofon vágott, majd bement Louis szobájába és felöltözött. Még vetett rám egy utolsó pillantást, aztán elment.
*Louis*
Mért érzem azt, hogy Eleanor nem az igazi? Mért akarok mindig Alex-el lenni? Nem értem magamat. Elővettem a telefonomat és az üzeneteimet kezdtem el nézegetni. Amikor végig olvastam az Alexeseket mindent megértettem. Felöltöztem és Liam szobájába vettem az irányt.
-Liam vigyél el Alexhez.-ültem le mellé a kanapéra.
Ennyire tellett tőlem mára :s nem tudom mikor lesz új rész :| addig is olvassátok a másik blogomat :3♥
2012. december 11., kedd
29.rész
Megjöttem manóók :$♥ remélem tetszeni fog:D légyszíves iratkozzatok fel rendszeres olvasónak :oo
*ezt a részt már vasárnap óta írom, de anya mindig elküldött a géptől mikor meglátta, hogy itt ülök xd, de most nincs itthon szóval nyugodtan betudom fejezni :D*
*Louis szemszöge*
-Egy macskaaa.-visítottam, mikor egy fekete cica bemászott az ablakon.
-Louis ez csak egy macska.-röhögött Alex.
-De én félek tőle.
Felsóhajtott, majd lassan felkelt, megfogta a macskát és levitte, gondolom kirakta az ajtón.
**
-Louis!-ordított Alex reggel.
-Igen hercegnő?-öleltem át hátulról.
-Menj el légyszíves tejért.-nézett rám boci szemekkel.
-Megyek.
-Imádlak.-ugrott a nyakamba és egy puszit nyomott a homlokomra.-Na siess.
**
Éppen mentem volna haza amikor valaki hátulról belém jött. Az autóm a jeges úton megcsúszott és egy árokban kötöttem ki. Pillanatok alatt leforgott elöttem az életem. Elsötétült minden és csak egy név járt a fejemben.. Alex.
*Alex szemszöge*
Louis már órák óta nem jött meg. Biztos valami közbejött így nem kerestem. Ezzel a gondolattal nyugtattam magamat, de amikor megállt egy rendőr autó a házunk elött megállt bennem az ütő. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam az ajtót.
-Jó napot.-köszöntem illedelmesen és nyeltem egy nagyot.
-Jó napot, Alexandra Petersont keressük.-nézett fel az egyik férfi. A mellette lévő férfi egy fehér lapot pásztázott a szemével, majd ő is felnézett és megszólalt.
-Maga Louis William Tomlinson hozzátartozója ugye?
-Igen.-mondtam cérnaszál vékony hangon miközben nagyokat pislogtam, hogy megállítsam a könnyeimet.
-Tomlinson úr(?) balesetet szenvedett. Sikerült újraéleszteni, de az állapota még nem stabil.
**
Már Louinál voltam a kórházba mikor felébredt.
-De jó, hogy végre felébredtél.-öleltem át. Louis fél percig rám meredve nézett, majd megszólalt.
-Te ki vagy?-dadogott. Éppen válaszolni akartam mikor belépett az orvos a terembe.
-Alexandra beszélnünk kell.-lépett be, majd nyitva hagyva az ajtót maga után én is kimentem. Becsuktam magam után az ajtót és az orvosra néztem.-Louisnak átmeneti amnéziája van..hagyni kell, hogy maga jöjjön rá szépen lassan a történtekre. Az előző hónapokra egyáltalán nem emlékszik. Sajnálom.-mondta, majd elment a dolgára.
**Egy héttel később**
Az életem mostanában már teljesen üres. Rászoktam a cigire és a kezemen mély vágások éktelenkednek. Megváltoztam. Ez már nem én vagyok. Akit mostanában látnak már egy új Alex. Mindennapi harc. Ezzel a két szóval tudnám jellemezni az életemet.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor leparkolt mellettem valaki.
-Pattanj be Alex.-mondta Zayn, aki áthajolt az ülésen, majd kinyitotta nekem az ajtót.
-Merre mész?
-Fiúkhoz, eljössz velem?-kacsintott rám.
-Igen.
**
Eleanor is itt van és rámászott Loura. Állítólag azért kell ide, hogy Lounak minden eszébe jusson. Persze. Kimentem a teraszra és leültem az asztalhoz. Elővettem a cigis dobozomat, majd rágyújtottam.
oké tudom, hogy nem a legjobb, de valaki sietetett *khhmm* holnap még írok :D megígérem :33 ne öljetek meg:D feltétlenül muszáj megnéézni, hogy legyen egy kis jókedv is ebbe a bejegyzésbe:$
*ezt a részt már vasárnap óta írom, de anya mindig elküldött a géptől mikor meglátta, hogy itt ülök xd, de most nincs itthon szóval nyugodtan betudom fejezni :D*
*Louis szemszöge*
-Egy macskaaa.-visítottam, mikor egy fekete cica bemászott az ablakon.
-Louis ez csak egy macska.-röhögött Alex.
-De én félek tőle.
Felsóhajtott, majd lassan felkelt, megfogta a macskát és levitte, gondolom kirakta az ajtón.
**
-Louis!-ordított Alex reggel.
-Igen hercegnő?-öleltem át hátulról.
-Menj el légyszíves tejért.-nézett rám boci szemekkel.
-Megyek.
-Imádlak.-ugrott a nyakamba és egy puszit nyomott a homlokomra.-Na siess.
**
Éppen mentem volna haza amikor valaki hátulról belém jött. Az autóm a jeges úton megcsúszott és egy árokban kötöttem ki. Pillanatok alatt leforgott elöttem az életem. Elsötétült minden és csak egy név járt a fejemben.. Alex.
*Alex szemszöge*
Louis már órák óta nem jött meg. Biztos valami közbejött így nem kerestem. Ezzel a gondolattal nyugtattam magamat, de amikor megállt egy rendőr autó a házunk elött megállt bennem az ütő. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam az ajtót.
-Jó napot.-köszöntem illedelmesen és nyeltem egy nagyot.
-Jó napot, Alexandra Petersont keressük.-nézett fel az egyik férfi. A mellette lévő férfi egy fehér lapot pásztázott a szemével, majd ő is felnézett és megszólalt.
-Maga Louis William Tomlinson hozzátartozója ugye?
-Igen.-mondtam cérnaszál vékony hangon miközben nagyokat pislogtam, hogy megállítsam a könnyeimet.
-Tomlinson úr(?) balesetet szenvedett. Sikerült újraéleszteni, de az állapota még nem stabil.
**
Már Louinál voltam a kórházba mikor felébredt.
-De jó, hogy végre felébredtél.-öleltem át. Louis fél percig rám meredve nézett, majd megszólalt.
-Te ki vagy?-dadogott. Éppen válaszolni akartam mikor belépett az orvos a terembe.
-Alexandra beszélnünk kell.-lépett be, majd nyitva hagyva az ajtót maga után én is kimentem. Becsuktam magam után az ajtót és az orvosra néztem.-Louisnak átmeneti amnéziája van..hagyni kell, hogy maga jöjjön rá szépen lassan a történtekre. Az előző hónapokra egyáltalán nem emlékszik. Sajnálom.-mondta, majd elment a dolgára.
**Egy héttel később**
Az életem mostanában már teljesen üres. Rászoktam a cigire és a kezemen mély vágások éktelenkednek. Megváltoztam. Ez már nem én vagyok. Akit mostanában látnak már egy új Alex. Mindennapi harc. Ezzel a két szóval tudnám jellemezni az életemet.Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor leparkolt mellettem valaki.
-Pattanj be Alex.-mondta Zayn, aki áthajolt az ülésen, majd kinyitotta nekem az ajtót.-Merre mész?
-Fiúkhoz, eljössz velem?-kacsintott rám.
-Igen.
**
Eleanor is itt van és rámászott Loura. Állítólag azért kell ide, hogy Lounak minden eszébe jusson. Persze. Kimentem a teraszra és leültem az asztalhoz. Elővettem a cigis dobozomat, majd rágyújtottam.
oké tudom, hogy nem a legjobb, de valaki sietetett *khhmm* holnap még írok :D megígérem :33 ne öljetek meg:D feltétlenül muszáj megnéézni, hogy legyen egy kis jókedv is ebbe a bejegyzésbe:$
2012. december 6., csütörtök
28.rész
 |
| na, boldoog mikulást:D (mielőtt kérdeznétek a képen én vagyok:D) |
olvassátok, az elejét egy olvasó küldte és nagyon nagyon köszönöm neki :3♥
Megpróbáltam ellen állni, de nem sikerült.
Utána sikítozni, de Ő befogta a számat.
Majd sikerült lelöknöm egy lámpát erre
Loui is felkelt majd rögtön ide rohant
és üvöltözött:
-Azonnal engedd el Peter! Takarodj innen!
-Nem! Ezt még nagyon megbánja, hogy akkor
ott hagyott Érted te kis féreg!-üvöltözött
Peter is, viszont közben sikerült ki szabadítanom
magamat de erőm nem volt így a földre estem, és sírtam.
Még ők üvöltözve veszekedtek én nem tudtam oda figyelni
túlságosan is fájt mindenem.
Mikor egyszer csak egy kéz érintette meg
a vállam és segített fel majd magához ölelt.
Mikorra "teljesen" megtudtam nyugodni
észrevettem, hogy mind az öten itt vannak.
Louis ölelt és nyugtatgatott.
A fiúk pedig szitkozódtak és halkan
beszélgettek.
-Nem kérsz inni? Vagy bármit?-kérdezte kedvesen Liam.
-E-egy po-pohár-r ví-víz-et-szipogtam.
Már ment is a többiek pedig kisereglettek az ajtón.
Liam visszajött pár perc múlva majd az
éjjeliszekrényre tette a poharat és kiment.
Én ittam egy picit majd lefeküdtem.
Lou fölém hajolt és az arcom cirógatta.
Felálltam és megnéztem a nyakam meg úgy mindenem.
Háát.. nem a legszebb látvány az tény.
-Feljelentsük?-kérdezte elszántan Tommo.
-Nem is tudom..-nem tudtam tényleg, mert
mi van, ha például utána pedig ránk
küldi a haverjait és akkor nekünk
annyi meg egy bambi.
-Én felfogom-jelentette ki határozottan.
Bólintottam majd Répa király felállt és azt
mondta öltözzek fel. Engedelmeskedtem.
Mikor lementem (átöltözve meg mindennel készen)
fura látvány fogadott a fiúk CSENDBEN, KOMOLYAN
ÉS NYUGODTAN ÜLTEK A HELYÜKÖN.
-Hazaviszünk-jelentették ki. Megrémültem, hogy
otthon mit fognak szólni ha meglátnak
m ivan ha azt hiszi apu hogy Loui volt?!
Na jó nem gondolok semmi rosszra inkább csak
csendben bólogatok ez lesz a legjobb.
És tényleg bevált a bólogatás.
Mikor haza értünk már apuék is otthon voltak. Ahogy beléptem Tom és apu egymás után megölelt viszont apu észrevette a lila foltokat. Nem szólt semmit csak mélyen szemembe nézett és a vendégszobába indult. Mikor senki se figyelt én is a vendégszobába sétáltam és leültem az ágyra apámmal szembe. Elmeséltem neki mindent, mikor végeztem felállt és Louishoz sétált. Valamit a fülébe súgott, majd kiléptek a bejárati ajtón és elmentek.
**
Este jöttek meg mikor már az ágyban feküdtem.
-Megjöttem hercegnő.-visított Loui miközben beugrott mellém az ágyba, már teljesen lezuhanyozva.
-A kezem, te idegbeteg.-nyöszörögtem.
-bocsánat.-bigyesztette le a száját.
-Nem baj.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Hé csak ennyi?
-Igen.
Louis becsukta a szemét, majd egy könnycsepp préselődött ki a szemén.
-Hé, mi a baj?-bújtam oda hozzá.
-Ha becsukom a szememet nem látok.
-Buta.-borzoltam össze a haját, majd megcsókoltam.
-Azt hiszem többször kéne szomorúnak lennem.-bólogatott.
-Hát Lou ezt most basztad el.-nevettem.
-Tényleg?-vágott szomorú arcot. Percekig farkasszemet néztünk, de nem bírtam tovább és elröhögtem magamat. Felálltam és kinyitottam az ablakot, majd visszafeküdtem.
Később egy nem várt vendégünk érkezett.
Nem sok, de még is valami:D naa még próbálok a napokba írni :$ :3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)