*Hope szemszöge*
10 perc múlva egy lovardához érkeztünk. Gyönyörű volt kívülről is. Harry mögém lépett és átkarolta a derekamat.
-Harry mitcsinálsz?!-kérdeztem
-Bocsi,tudom korai..-mondta és elengedte a drekamat.
-Nem nem baj csak kicsit meglepett.-mosolyogtam rá és megöleltem.
-Na de bemegyünk vagy kint nézzük a lovardát?-kérdezte nevetve.
-Menjünk.-nevettem én is.
Izgatott voltam,hogy felvesznek-e.
Még előttem voltak négyen. Mikor végeztek a többiek akkor engem is behívtak.
Harry kint megvárt.
-Sok szerencsét.-mosolygott rám.
Mikor bementem feltettek pár kérdést. Mint mindig,most is közvetlen voltam. Miután válaszoltam a kérdésekre be kellett mutatnom,hogy csutakolok,lovagolnom kellett meg még egy két dolgot. Mindennel végeztem... Majd megszólaltak:
-Megkapta a munkát.-és a kezembe nyomták a beosztást. Ránéztem nem volt vészes. Hetente háromszor kellett mennem:hétfőn,szerdán és csütörtökön reggeli tíztől este hatig.
-Köszönöm.-mosolyogtam.
Mikor kimentem Harryhez sírást színleltem.
-Úgy sajnálom.-szorított magához.
Majd hirtelen elkezdtem nevetni. Ő értetlenül nézet rám mire elmagyaráztam neki, hogy megkaptam a munkát csak átvertem.
-Ezért büntetés jár.-mondta nevetve
-Ó tényleg? És mi lenne az?-mosolyogtam rá.
-Hát..-magához akart húzni, de nyelvet öltöttem rá és elfutottam.
-Ha kell az ölelés kapj el.-ordítottam hátra.
Már vagy 10 perce futkozhattunk mikor Harry elkapott. Hátulról átölelt majd nevetni kezdett:
-Most meg vagy.-nevetett
Egy ideig sétáltunk a lovarda melletti parkba mikor a testvérem jött velünk szembe.
-Szia Ariana.-intettem oda neki.
-Sziaszok.-integetett vissza.
Harryvel odamentünk hozzá éa bemutattam őket egymásnak.
*Harry szemszöge*
Hope-t hívták a szülei úgy, hogy arréb ment egy kicsit. Míg ő telefonált én a nővérével beszéltem.
- Na és érzel valamit iránta?-kérdezte a testvére.
-Igen..Nagyon kedvelem Hopet.-mosolyogtam.
Hope letette a telefont és felénk indult.
-Ne tördd össze amit felállítottam.-mondta hallkan Ariana és rám mosolygott majd elment.
-Nagyon jó fej nővéred van.-mosolyogtam rá.
-Ó most féltékeny vagyok.-mondta durcásan.
Ezt nemértem.. Most szeret?
- Feleslegesen vagy az.-mosolyogtam rá majd átöleltem.
Ő vissza mosolygott és elindultunk a kocsi felé.
Már épp sötétedett mikor dugóba kerültünk. Már 30 perce ültünk,de még nem haladtunk semmit. Mivel nem volt valami jó idő ezért elég hideg volt a kocsiban is. Mikor beszélgettünk észrevettem, hogy Hope remeg. Közelebb húzodtam hozzá és átöleltem, ő hozzám bújt. Több órát álltunk a dugóba. Hope fáradt volt úgy, hogy elaludt. Mikor odaértünk a házukhoz láttam,hogy még mindig alszik. Bekopogtam a házba. Az anyukája nyitott ajtót. Elmagyaráztam neki, hogy mért jöttünk ilyen későn és bemutatkoztam.
-Hopet felkeltsem vagy felvigyem a szobájába?.-kérdeztem.
-Vidd csak fel, mert ha felébred úgy se tud visszaaludni.-nevetett az anyukája.
Visszamentem a kocsihoz és kiemeltem Hopet. Anyukája megmondta melyik a szobája és felvittem a kijelölt helyre. Leraktam az ágyra majd betakartam. Leültem mellé és egy ideig néztem. Megláttam az asztalán egy papírt és leírtam a számomat majd mellé írtam,hogy hívjon fel,ha felébred, majd visszahívom és köszönöm a mai napot.
(Komizzatok és tetszikeljetek .:33)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése