Bocsi, hogy mindig Alex szemszögéből írok, de hamarossan Louéból is lesz:)
*Alex*
-Amúgy tudjátok Tomék hol vannak?-kérdeztem mosolyogva. Annyira jó volt a testvéremet -igen a testvéremet*büszke fej*- és Lout ilyen boldognak látni.
-Hát izé, ha hazajön a tesód elmondja.- komorult el az arca Nathannek. Rá hagytam a dolgot és a kanapéra ültem. Percek múlva a Tomék léptek be az ajtón. "Apa" kezében egy nagy sporttáska és egy laptoptáska volt. Kérdőn ránéztem, amit valószínűleg észre vett, mert lerakta a táskákat és mellénk ült.
-Az a helyzet, hogy nekem egy ideig el kéne mennem Ausztráliába(?) Tomnak pedig üzleti útra és addig itt lenne Nathan, ha nem lenne nagy gond, mert nem tudom, hogy mondta-e, de az anyja évekkel ezelőtt meghalt.-mondta.
-Szuper.-mondtuk egyszerre lelkesen Louval, amire Nathan elmosolyodott.-És mikor indultok?-kérdeztem.
-Néhány óra múlva.-jelentette ki a tesóm.-lehetőleg ne gyújtsátok fel a házat, nem akarok arra hazajönni, hogy a konyhát leégettétek, így tettem pénzt a konyha asztalra, rendeljetek kaját, nincs buli a házba, idegeneket nem engedünk be, nem akarok kereszt apa lenni.-itt jelentőség teljesen Loura nézett.-ne egyetek sok cukros ételt, korán feküdjetek le.-sorolta a gyerekes szabályait.
-Jó tudjuk.-forgattam a szemeimet.-de menjetek pakolni inkább.
-Nekem kint vannak a cuccaim a kocsiba.-rántott vállat "apa".
-Én megyek pakolni.-motyogta a tesóm. Mikor eltűnt beállt a kínos csend. Tommo összekulcsolta az ujjainkat, majd egy puszit nyomott az arcomra. Előre hajoltam és bekapcsoltam a tv-t. Végig nyomkodtam szokásom szerint az összes csatornát, de mivel nem találtam semmi értelmeset egy "hírtv"-n álltam meg. Mikor megláttam a bizonyos képet, ami rólunk készült a hídnál, elszállt a jó kedvem.
-Lou neked annyi.-nyeltem nagyot.-engem megölnek a suliba, kaputt, vagy mit szokás ilyenkor mondani.-morogtam és gyorsan kikapcsoltam a készüléket.
-Nem lesz semmi baj, már bejelentettem, hogy szakítottunk Eleanorral.-jelentette ki.
-Majd meglátjuk mit hoznak ki belőle.-húztam a számat.
**
-Öö izé, apu, bocs a tegnapiért csak érted, fura meg minden.-vakargattam a tarkómat.
-Megértem.-mosolygott.-na de mennünk kell sziasztok.-köszönt el. Tom még nyomott egy puszit az arcomra és kisietett a kocsihoz, apuval az oldalán. Még integettünk nekik aztán bementünk.
-Louis ma nem akarsz itt maradni? Este legalább szórakozhatnátok, Nathannel, és az egész alsószint a tiétek, nekem meg legalább lesz egy nyugodt estém.-kérdeztem.
-Mért eddig nem volt tőlem nyugtod?-biggyesztette le Boo az ajkait.
-De, csak.. érted, izé.-pirultam el.
-Nem akarom hallani a részleteket.-rázta a fejét Nathan.
-Nincs semmilyen részlet, amúgy, ha óvszert keresnétek a vendégszobába van valamelyik éjjeli szekrény fiójba.-kuncogtam.
-Hogy tudja.-mondta nevetve "békaarc", ó így fogom a továbbiakban nevezni.
-Jó éjt gyerekek.-mondtam és a testvérem és Louis arcára nyomtam egy puszit, de Tommo visszahúzott.
-Én ennél többet szeretnék.
-Jó.-forgattam a szemeimet, majd lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.-jóéjt Boo Bear.-suttogtam a fülébe. Felballagtam a szobámba és elterültem az ágyon. A hasam iszonyatosan fájt. Nem ettem össze semmit, nem vagyok terhes, nincs hányingerem, nem vagyok éhes. Ó, piros betűs nap./remélem értitek mire gondolok xd/ Ordítottam magamban, mint egy idióta. Hangosan elnevettem magamat és a fürdőszobába mentem. Ilyenkor mindig rohadtul fájt a hasam, mint majdnem mindegyik lánynak, bár Jade szerencsére a hasfájást mindig megúszta*pff, mázlista* gyógyszert sose szedtem, max. fejfájásra, hogy tudjak figyelni. Na de mindegy kibírjuk.
**
Este csak az ágyamba forgolódtam, miközben a laptopomat püföltem. Mivel nem találtam semmi érdekeset kikapcsoltam és helyette a telefonomat nyomkodtam. Ott se találtam semmi érdekeset, így kikapcsoltam. Forgolódtam tovább és a kényelmes alvási helyzetet kerestem. Felültem, a lábaimat magam alá húztam és a hasamat megfogtam, majd a a térdemre hajtottam a fejemet. Kényelmetlen. Próbáltam bukfencezni, az ágyon hemperegtem, a kezeimet és a lábaimat felemeltem, végül a hasam alá egy meleg párnát raktam és úgy aludtam el.
Teljesen sötétbe arra keltem fel, hogy a földön fekszek. Túlságosan is fáradt voltam, hogy vissza feküdjek, így csak felemeltem a karomat és magamra húztam a takarót és visszaaludtam. Álmomban egy virágos réten sétálgattam, jobb oldalamon kecskével, balon lámával. (?) Éppen meg akartam állni, mikor a kecske felsikított(?! Egyre jobb xddd) de itt felébredtem. Elröhögtem magamat és kinyitottam a szememet. Ilyen idióta álmot. Körbenéztem a szobába. A szobában már világos volt, a takaróm lerúgva magamról, én meg a földön fetrengek. Fogtam magamat és felálltam, de azonnal vissza is estem. A takarót gyorsan magamra húztam és vártam. Lehunytam a szemeimet és vártam, hogy valaki erre tévedjen. Éppen át akartam fordulni az oldalamra, mikor iszonyatos fájdalom nyílalt a hasamba. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak nyitódott az ajtó. Kómás fejjel felnéztem, ahol Louist pillantottam meg.
-Mit keresel a földön?-kérdezte felhúzott szemöldökkel, de az arca szélén ott bujkált a vigyor.
-Ne kérdezz semmit, csak rakj fel az ágyra, kérlek.-nyöszörögtem a fájdalomtól. Ő bólintott és tette amit kértem, egy hang nélkül. Rendesen betakart, hogy sehol se tudjon még véletlenül se bejönni a hideg.
-Tessék hercegnő.-mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra, majd megsimogatta a hasamat. Valószínűleg leesett neki a dolog. Egy csókot leheltem az ajkára, majd eltűnt. Percek múlva egy tálcával a kezében jött vissza. Lerakta mellém és megint eltűnt, helyette Nathan jött be.
-Alex.-visított. Komolyan tiszta Lou.-elmegyek körülnézni a városba, megnézem az ideiglenes iskolát, meg érted.-mosolygott.
-Persze, menj csak. Jó szórakozást.-erőltettem mosolyt az arcomra, majd pillanatok alatt el is tűnt a fiú. Elkezdtem enni és vártam a csodára, hátha jobb lesz. Mivel még mindig fáradt voltam visszaaludtam.
*Louis*
Láttam Alex milyen rosszul van, így gondoltam letöltöm a ledvenc filmjeit és hozok neki csokit. Hazamentem a laptopomért és beállítottam a töltést, majd át öltöztem és a boltba mentem. Körülnéztem és mindegyik csoki fajtából vettem egyet. Az eladó elég furcsán nézett rám, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Miután fizettem visszamentem és rápillantottam a laptopomra. Szerencsére mindegyik filmet letöltötte, így fogtam a cuccokat és elindultam Alexékhez.
**
Mosolyogva vettem észre, hogy a lány már elaludt, ezért csak leraktam a laptopomat és a kb. 15 darab csokit leraktam az asztalára. Befűtöttem az egész lakásba, majd levettem a pólómat, a gatyámat és a cipőmet. Bebújtam mellé és a haját kezdtem el simogatni. Hallgattam, ahogy édesen szuszog és néha egy-egy szót elmotyog.
Órák múlva kelt fel álmos arccal és kérdőn rám pillantott.
-Te csak pihenj, ne erőlködj.-simogattam meg az arcát. Felálltam és az édességet, majd a laptomat magamhoz vettem és vissza támolyogtam az ágyhoz. A kedvencét a kezébe adtam, és elindítottam az első filmet. Mosolyogva etettük egymást, de mikor elfogyott az első tábla csoki, vissza dőltünk az ágyba és a filmet néztük. Benyúltam a pólója alá *semmi perverzség xd* és a hasát kezdtem simogatni. Éreztem ahogy össze rezzen az érintésemre, de utána csak hálásan rám mosolyog és a mellkasomra dől.
-Köszönöm, hogy ennyire vigyázol rám.-motyogta a mellkasomba, amire elmosolyodtam-nem gondoltam volna, hogy van komoly oldalad is.-nevetett. Felült törökülésbe és mosolygott tovább. Szemeimmel az arcát fixíroztam. Tökéletes; ez az egyetlen szó rá. Az ágy szélére csúszott és a mellette lévő szekrény fiúkjából egy pólót és egy gatyát vett elő, majd a fürdőhöz ment. Az ajtajából még vissza nézett.
-Mindjárt jövök.-mosolygott. Rá sem ismerek mostanában, mindig mosolyog *na jó néha ideges*, nyitott és még sorolhatnám. Én is magamra kapkodtam a ruháimat és elpakoltam. Alex még mindig mosolyogva lépett ki a fürdőből, amire elnevettem magamat.
-Mi ez a nagy mosolygás hercegnő?-nevettem.
-Baj?-biggyesztette le az ajkait.
-Dehogyis.-mondtam, majd megfogtam a derekát, amire ő lábujjhegyre állt és a kezeit a nyakam köré fonta.
-Akkor jó.-mondta és a szája fülig ért. Kezdtem félni, hogy be van drogozva. Közel hajoltam hozzá és végig mértem. Nem, nincs be drogozva. Beletúrt a hajamba és szenvedélyesen megcsókolt, majd leugrált a lépcsőn. Utána mentem és mellé ültem a kanapéra. Magába dúdolt valami számot és a lábával ütemre dobolt.
-Nyugodj már le.-nevettem.
-Jó.-sóhajtott. Kihúzta magát és úgy ült tovább, de láttam, hogy elfogja magát röhögni. Az állításom be következett.
**
A kanapén feküdtünk egymás-hegyén hátán és vártunk Nathanre. Ahogy ezt kimondtam magamban az említett fiú és Peter(!) lépett be az ajtón.
-Mit akarsz itt?-nézett rá Alex szúrósan Peterre.
-Téged cica.-mosolygott gúnyosan.
-Azt már nem.-vágtuk rá egyszerre Alex-el.
-Kérlek most távozz.-mondta neki félvállról.
-Nem megyek.-rázta mosolyogva a fejét.
-Tudod mit? Gyere Lou kísérj fel valamiért.-sóhajtott és a kezemnél fogva felrángatott. A szobájába mentünk és leültetett az ágyra, majd az egyik fiókjában kutatni kezdett. Percek múlva néhány zacskó fehér pirulát és 2 doboz cigarettát húzott elő. Kérdőn ránéztem mire ő csak megrázta a fejét és lefutott.-tessék nekem erre már nincs szükségem, ég veled.-nyomta a kezébe a cuccokat Alex.
-Majd legközelebb cica, ha egyedül leszel.-kacsintott rá.
-Nem vagyok a cicád.-morgott.
-Azt hiszem nincs több dolgod itt.-löktem ki az ajtón.
Boldogok Louék:D de aztán jövök, majd én muhahaha. xddd Nem tudom milyen lett, mert tegnap este 10 körül írtam telefonomról a kocsiba, mikor jöttük haza Pápáról:D olvassátok, komizzatok, szavazzatok ^^♥
Mikor beléptem a házba az állam is leesett. Az egyik hosszú asztal tele volt rakva gyertyákkal és meg volt terítve.
-Hölgyem.-húzta ki az egyik széket, majd pukedlizett egyet amit én egy halk kuncogással nyugtáztam.
Alex éppen zongorázott, mikor én elmentem, így valószínűleg egy ideig leköti magát és nem fog keresni. Ebben a pár napban sok minden történt. Tegnap Hope és Hazza kibékült és visszajöttek Londonba. Napok óta esik a hó és már kivannak világítva az utcák. Holnap december 1. vagyis Alex 18. születésnapja! A gondolatom menetét a telefonom csörgése zavarta meg. Kihúztam a zsebemből, majd a képernyőjére tapasztottam a szememet. Alex.
-Csak eljöttem répáért.-haraptam a számba.
-Jó, siess szia.-tette le a telefont. Ezt megúsztam.
-Nem megy senki sehova!-csapódott ki a bejárati ajtó és Paul lépett be rajta.-Harry nem hagyhatod ki a holnapi koncertet. Holnapután elmehetsz.-beszélt lassan.
-Csá.-vágtam rá mit sem törődve vele.
-Te is az voltál.-suttogta a fülembe. A vizes hajamat bal oldalra tűrte. A nyakamon apró csókokat hagyott, majd a végén kiszívta, aminek valószínűleg nyoma marad, de az perpillanat most nem érdekelt. Mikor elszakadt a nyakamtól végig simított az oldalamon a combom aljáig. Ráharaptam a szám szélére, hogy nehogy észrevegye, hogy élvezem. Közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt. Rámosolyogtam, majd egy könnyű mozdulattal kiléptem a zuhanyfülkéből és megtörölköztem. Lou is követte a példámat.
-Szia Boo Bear.-köszöntem el tőle egy rövid csókkal, majd kiszálltam és Nathant is megvártam. Megvártuk míg elmegy, majd bementünk. Persze mindenki érdekesen nézett rám, de perpillanat nem tudott érdekelni. A napot végig untuk,majd mikor vége lett az óráknak kimentünk Nathannel az iskola elé és vártunk. Szerencsére pont akkor eredt el az eső mikor kiértünk, nagyszerű.. Fél óra múlva Louis kocsiját pillantottam meg. Elindultunk a kocsihoz, mikor Liam lépett ki belőle.
-Bocsi, Louis nem tud jönni, mert bolondokháza van nálunk, de szálljatok be.-nyitotta ki az ajtót, majd Nathhel egymás után bemásztunk. Szótlanul bementem a házba és ledobtam a kanapéra a táskámat.
-Így már megfelel?
-Persze.-nézett végig rajtam még mindig elpirulva. Az egyik szekrény fiókból kihúzott egy hosszabb karácsonyi mintás féle pulcsit és egy boxert. A kezembe adta és még mindig piros arccal visszamentem a fürdőbe. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat és visszamentem Louishoz.
-Ha szeretnéd.-mondtam és felvezettem a hangszigetelt szobába. Eljátszottam neki a kedvenc számomat és a végén gitárral kezdte kísérni. Végül beszélgetni kezdtünk, és bocsánatot kértem tőle a tegnapiért, amit persze megértett. Percek alatt nyitottak lettünk egymással. Eszméletlen jó fej a srác. Mintha csak Louist láttam volna. Elmeséltem neki a hónap elmúlt eseményeit. Hihetetlen, hogy mennyire megbíztam benne néhány perc alatt. Még Tonyéknak sem szoktam elmondani mindent, ebben a világban már fél bízni az ember másokban.. Gondolom értitek. Viszont mikor Loura terelődött a szó azonnal megállított.