6.rész.

Na komiit, szavazást.:D

*Néhány órával késöbb.*

Csíkos pulcsi.:D

Louissal a fiúkhoz vettük az irányt a kórházból. Peyton nem volt rosszul, de jól se. Az autó halkan zötyögött az uton. Én az ülésbe süppedtem és néztem ki az ablakon. Az idő olyan volt mint a kedvem..borús. Lou a kormányon dobolta az egyik szám ritmusát ami a rádióból hangzott. Néhány perc múlva az egyik kedvenc Bruno Mars számom szólalt meg ;a Greenade. Lou énekelni kezdett majd rám nézett. Vettem a célzást és én is énekelni kezdtem. A szám közepén egymásra mosolyogtunk viszont valami furcsát véltem felfedezni; az autó lassított amit valószínűleg Louis is észrevett, mert kifelé ment az egyik megálló sávba.
-Mért álltunk meg?-néztem furcsán.
-Kifogyott a benzin.
-És akkor most mi lesz?
-Felhívom Hazzat, hogy hozzon benzint.-mondta és sóhajtottam egyet. Lenyomtam az ajtó "kilincsét" és lenyomtam, majd kiszálltam és elsétáltam a hátsó ülésekhes. Lou az egyik kezét a kormányon pihentette a másikkal pedig telefonált. Én eldőltem a puha üléseken és vártam.
-Szia Hazza.-elkezdett Lou magyarázni.-itt vagy?-még párszor próbálkozott, de feladta.-lemerült a telefonom.
-Oda adnám az enyémet, de nincs itt.-sóhajtottam. Louis az üléssel szomba fordult és az állát a támlájának nyomta, míg én hassal lefelé feküdtem az üléseken. Csend uralkodott a kocsiba.
- Mi az, hogy csíkos pulcsi van rajtad?-kerekedett ki Lou szeme.
-Mért baj?-néztem rá értetlenűl.
-Csak én hordhatok csíkosat.-mutatott a pólójára. Megforgattam a szememet és levettem a pulcsimat ami alatt egy neon narancssárga rövid ujjú volt.
-Megfelel?-mondtam és nyújtózkodtam. Felültem törökülésbe és a bal oldali ajtónak dőltem.

-miért csinálod ezt magaddal?- mert inkább itt fájjon, mint bent! 

-Igen.-válaszolt és átmászott mellém.
-Csapd le csacsizzunk.-csillant fel a szemem.
-Oké én ütök.-mosolygott
(szerintem a kép mindent elárul)
A kezemet felfordítottam, hogy a tenyerem legyen felül. Vártam, hogy Lou kezdjen, de csak a kezemet nézte. Nem értettem mért bámulja annyira még nem néztem a csuklómra. Sóhajtottam egyet és lehajtottam a fejemet. Mesélni kezdtem míg Lou a tenyereit a kezeim alá tette és úgy bámulta tovább.
-Minden rendben lesz.-mosolygott és megszorította a kezemet.
-Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben.-sóhajtottam és a háttámlának dőltem. Louis közelebb húzott magához és átölelt. Az arcomat a mellkasába temettem és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Mi lenne ha sétálnánk hozzátok?Nem vagytok olyan messze.-vetettem fel az ötletet.
-Induljunk.-mosolygott Lou. Kiszálltunk és Louis bezárta kulcsra  az ajtót. Nem sokára megérkeztünk hozzájuk. Mikor benyitottunk Niall egyből a nyakamba ugrott.
-Végre. Senki sem csinál nekem szendvicset.-mosolygott Niall.
-Én sem fogok.-vágtuk rá egyszerre Louval. Niall olyan szép boci szemekkel nézett rám, hogy megkegyelmeztem rajta.
-Oké megyek.-sóhajtottam és bementem a konyhába.- mit rakjak bele?-ordítottam mire Niall Louis oldalán bejött a konyhába.
-Őő, legyen benne:lekvár,sajt,vaj,saláta,párizsi,mogyoróvaj,paradicsom,paprika,hagyma,kolbász meg minden ami van.-válaszolt vigyorogva. Nyitott szájjal néztem rá. Gyorsan kivettem a hozzá valókat és elkészítettem a szendvicset undorodva. Niall a kezemet tanulmányozta és épp szólásra nyitotta a száját, de Lou megrázta a fejét. Örültem neki, hogy nem kellett elmagyaráznom neki is. Mikor kész lett a szendvicse a kezébe nyomtam és néztem ahogy eszik. Azt hittem elhányom magamat. Megráztam a fejemet és a többiekhez mentem a nappaliba.
-Zayn hol van?-kérdeztem meglepődve.
-Perrienél hamarosan jönnek.-mosolygott Nialler szendviccsel a kezében. Ahogy kimondta ezt a mondatot beléptek az említett személyek. Bemutatkoztunk és elkezdtünk beszélgetni. Perrie írtó jó fej, szép csaj nagyon összebarátkoztunk. Zaynnek csörgött a telefonja és egyből oda rohant. Fél perc múlva visszajött hozzánk.
-Fiúk és Alex. Jövő héten Californiában lesz egy fellépésünk. Készüljetek.-mosolygott.
-Oké.-válaszoltuk egyszerre.
 


*Néhány óra múlva*

-Gyerekeim.-visítottam.-későre jár és sötét van én elindulok haza.-mondtam már rendes hangerőn és végigöleltem mindenkit. Louis kikísért az ajtóig.
-Elkísérjelek?Hát ha megint követ egy dementor.-mosolygott írtó aranyosan Loui. Mit beszélek?Úr Isten.
-Nem kell köszi talán eltalálok hazáig.-nevettem és megöleltem. Nem vártam meg a válaszát hanem elindultam. Néhány perc múlva lépteket hallottam a hátam mögül. Elkezdtem gyorsabban menni és a hátam mögött lévő személy is gyorsított. 2 kezet éreztem a derekamon és felsikítottam mire befogta az a 'rejtélyes valaki'(:'D) a számat.


Na komizzatok.:DDxx