3.rész

Nagyon örülök, hogy jönnek komik és szavaztok is.♥ a rendszeres komizókra egy meglepetés vár hamarosan.:3


*Alex*


Eleanort pillantottam meg egy sráccal az egyik sarokban. Szerencsére Lou nem arra nézett. "Aranyosan" nevetgéltek mikor El észrevett minket. Abbahagyta a nevetést és felénkbökött, majd felálltak és odajöttek.
-Szia bébibogyó.-nyávogott El és megcsókolta Louist. Hányni tudnék tőle. Bemutatta a fiút aki vele volt.
-Lou,Alex ő itt John az egyik barátom.-mondta vékony hangon. Lou egy asztalhoz lökött minket gyengén, majd leültünk. Én Eleanorral szembe, mellette Louis, mellettem pedig John.
-Na én elmegyek rendelni addig beszélgessetek.-állt fel Lou.
-Elkisérlek.-mondta John majd ő is felállt. Eleanorral kínos ketten maradtunk majd mikor már nem voltak a fiúk hallótávolságon belül Eleanor megszólalt.
-Szerintem jobban jársz, ha leszállsz Louisról.-kezdte El szemrehányóan.
-Ugyan már, nem én csalom a barátomat.-kacsintottam rá.- és Louval csak barátok vagyunk.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Láttam ahogy azzal a fiúval enyelegtek.-nem válaszolt csak forgatta a szemeit és sóhajtott.-Félted a "hírnevedet?"-hajoltam közelebb amolyan "most meg vagy" vigyorral az arcomon. Eleanor épp meg akart szólalni, de Louisék abban a pillanatban léptek az asztalunkhoz, így jobbnak látta, ha csendben marad.
-Végre Louis drága.-nyáladzott El, majd egy nagy puszit nyomott BooBear arcára.-nézd őket, úgy összeillenének.-mutatott El Johnra és rám ördögi vigyorral.
-Tényleg.-vigyorgott Lou. Elkezdtünk enni majd egy olyan fél óra múlva végeztünk.
-A vendégeim voltatok.-mosolygott Louis, majd hátradőlt és nyújtózkodott
-Köszönöm.-szólaltunk meg egyszerre Eleanorékkal.
-Na akkor mehetünk?-mosolygott El.
-Menjünk.-Louis.
Kimentünk majd beszálltunk az autóba. Először "Johnt raktuk le", aztán mentünk a srácok házához. Mikor odaértünk gyorsan odafutottam a kerékpáromhoz és ráültem.
-Na akkor én mentem haza sziasztok.-mondtam és az arcomra erőltettem egy mosolyt. Amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam így nem hallottam a Eleanorék köszönését. A hátam mögül hangokat hallottam. Sejtettem, hogy megint a barátságtalan alak volt az, de nem foglalkoztam vele. Végre péntek este. Holnapi napra azt tervezem, hogy bemegyek meglátogatni a rákos betegeket, mint minden szombaton, vagy vasárnap.

*Másnap reggel*


Reggel szokásom szerint kómásan keltem. Már nagyon vártam, hogy a kis Peyton Walkerhez bemehessek. Mivel korán keltem még sötét volt. A kezemmel a villanyt kerestem a nappaliba. Mikor megtaláltam felkapcsoltam, de mivel a szemem a sötéthez volt még hozzá szokva így inkább lekapcsoltam. Átmentem a konyhába, majd kinyitottam a hűtőt és kaja után kezdtem keresni. A szemem egy elkészített szendvicsen akadt meg. Kikaptam és csináltam magamnak mellé teát. Miközben a tea forrt addig elkezdtem enni a szendvicset amibe sajt és paradicsom volt. Nem volt valami friss de megteszi. Gyorsan elfogyasztottam és vártam, hogy a teám kész legyen. Már 5 perce ültem amikor elnyomott az álom.

*Néhány óra múlva*

Az asztalon fekve ébredtem fel. Eszembe jutott, hogy a teámra vártam mikor elaludtam. A hajamba beletúrtam, hogy kicsit frissebbnek nézzen ki és kivettem a már hideg teát, majd beraktam a mikróba melegíteni. Fél perc múlva már a meleg teámat ittam. Gyorsan felszürcsöltem és a nappaliba mentem. Egy hosszú térd alá érő fehér alapon Starbuck emblémájú póló volt rajtam és az alatt egy zöld rövidnadrág. Épp mentem el a nappaliba nem odafigyelve a környezetemre amikor nevetést hallok a kanapé felöl. Megállok és körbenézek. Sejthettem volna.
-Hát ti?-tettem csípőre a kezemet.
-Beengedett minket Tom.-nevetett Hazza
-Tipikus.-sóhajtottam.- ennyire hülyén néznék ki?-nevettem.
-Úgy nézel ki mint egy másnapos.-nevettek fel egyszerre.
-Hát köszönöm. Amúgy mért jöttetek?
-Csak jöttünk megnézni.
-De jó, akkor eljöhettek velem a kórházba.
-Mit akarsz te a kórházba?-kerekedett ki Lou szeme.
-Megnézni a rákos betegeket.-rántottam meg a vállamat.
-De gondoskodó valaki.-mosolyodott el Zayn.
-Tudom.-mondtam öntelten és hátradobtam a hajamat.
-És milyen szerény is.-nevetett Niall.
-Tudom.-nevettem én is.- egy pillanat és jövök.
Felfutottam az emeletre és 5 perc alatt elkészültem, majd lementem.
-Na mehetünk.
-Gyors voltál.-nézett rám Liam nagy szemekkel. Bólintottam és kinyitottam az ajtót, majd kiszállingóztak. Sétálni kezdtem a kórház felé, de Niall utánam kiáltott.
-Hova mész?
-Hát a kórházba, itt van 10 percre.
-De itt az autó.-visított Louis.
-Ahogy elnézem rátok fér a sétálás.. és nincs messze.-forgattam meg a szemeimet.
-Ki kérem magamnak.-visított 10 oktávval feljebb.
-Nincs vita indulás.-mondtam, majd mindenki elkezdett előre menni. Liam mellém lépett.
-Még mindig nem értem, hogy tudsz hatással lenni rájuk.-nevetett Liam.
-Sok év gyakorlása.-mondtam miközben ördögi mosollyal az arcomon "ördögien" dörzsölgettem a kezemet.-nagyon sok év.-nevettem ördögien.
-Okké.-nyújtotta Liam a "k" betűt miközben nagy szemekkel nézett rám.
10 perc múlva a kórházba értünk aminek a bejáratánál egy csomó riporter állt.



Bocs, hogy ilyen rövid lett és unalmas, de szerencsére megint zajlik a családban az élet és nem volt kedvem nagyon semmihez. Holnapra megpróbálok részt írni.:) addig is komizzatok.♥:D