Mivel az előző 2 rész ritka unalmas volt, ezért most kaptok egy izgalmas részt.:3
*Alex*
-Hoztam sütiiiit.-visított (?) Lou boldogan.-ennyire nem örülsz nekem vagy nem szereted a sütit?-kapta a szája elé a kezét szinpadiasan, mikor meglátta a komor arcomat.
-Nem csak..semmi.-mosolyogtam erőtlenül.
-Gondoltam, na mesélj.-mondta és leült az ágyra. A combjait megpaskolta, jelezve nekem, hogy üljek oda.-Dr. Tomlinson, majd orvosolja a bánatodat.-mosolygott, amire én akaratlanul is elnevettem magamat. A lábaira ültem féloldalasan és belekezdtem a Peteres dolog mesélésébe-soha sem volt nekem szimpatikus ez a gyerek.-morgott. Nem válaszoltam rá csak sóhajtottam.-akkor eszünk?
-Milyet hoztál?
-Neked mogyorósat hoztam, magamnak répásat.-mosolygott büszkén.
-Ohh, köszönöm sztárocska.-húztam ördög vigyorra a számat.
-Sztárocska?-húzta fel a szemöldökét.
-Ühümm.-bólintottam.
-Menekülj.-húzta össze a szemét. Felugrottam és futni kezdtem a nappaliba. Megálltam a kanapénál és körbenéztem. Lou éppen a lépcsőn futott le, ezért kirohantam a medencéhez. Percekig nem hallottam semmit, így a medence felé fordultam és a vizet kémleltem. Egy idő után lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam, mit sem sejtve. Louis rohant felém őrült tempóban. Időm sem volt átgondolni mit tegyek, mert magához ragadott és együtt a vízbe estünk.
-Louis William Tomlinson! Te normális vagy?-ordítottam mikor feljöttünk a víz alól.-Nincs jó idő és itt állunk a hideg vízben átázott ruhában, ami valószínűleg átlátszik.Ezért most nem adok kölcsön ruhát.-ordítottam az arcába hajolva. Az arcunk között kb. 2 centi volt, így az ajkaim szinte súrolták az övéiket. Nem válaszolt semmit csak megfogta az arcomat és megcsókolt.
-Bocsánat csak..-kezdte volna, de az ajkaimat az övére tapasztottam. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy van barátom, hogy neki ott van Eleanor, hogy hideg vízben állunk, semmi sem érdekelt csak "téptük" egymás ajkát.
-A te ruháid úgysem lennének jók rám.-"ejtett" egy pimasz vigyort Lou.
-Idióta. A bátyám ruháiból tudtam volna adni.-nevettem-öö.. Lou.. izé.. az elöbbit felejtsük el.
-Oké.-bólintott mosolyogva, de a szemében láttam a fájdalmat.
-Gyere menjünk fel.-mosolyogtam rá eröltetetten, majd felbaktattam a szobámba Louval az oldalamon. Épp le akart ülni az ágyamra, de megállítottam.-a-a hozok neked ruhát egy perc.-motyogtam és átmentem a bátyám szobájába. Percek múlva egy ruha halommal a kezembe jelentem meg. A kezébe adtam és benyomtam a fürdőbe. A medencében történtekről gondolkodtam. Lounak ott van El, nekem meg Peter. De Lounál minden más, mikor megölel vagy megcsókol. Az arcomat a kezembe temetve gondolkodtam. Kiegyenesedtem és az egyik szekrényfiókomhoz nyúltam és egy borotvapengét vettem elő. Át se gondolva húztam végig a karomon, a maga után hagyott csíkokból vér buggyant elő. Hallottam ahogy Lou az ajtóhoz lép ezért gyorsan a pengét az ágy mögé dobtam és a kezemet úgy fordítottam, hogy ne lássa a vágást.
-Köszi a ruhát.-ült le velem szembe törökülésbe.
-Nincs mit.-mosolyogtam és próbáltam takarni a kezemet.
-Na akkor együnk.-nyomta a kezembe az egyik villát. Bevallom egy kézzel nem nagyon ment amit valószínűleg Lou is észrevett.-próbáld két kézzel.-nevetett aranyosan. Olyan édes volt így. Nem Alex neked barátod van. Állitsd le magad. Bólintottam egyet és próbáltam úgy mozgatni a kezemet, hogy ne lássa a vágást. Viszont a tervem csődbe ment mikor egy vércsepp cseppent az ágyneműre.-Hé, mi az ott?
-Semmi.-mondtam és a kezemet a hátam mögé relytettem.
-Add ide a kezedet.-mondta ellent nemtűrő hangon, majd a jobb kezemet odanyújtottam neki.-a másikat.-itt megráztam a fejemet, mire ő mellém ült és megint féloldalasan az ölébe húzott. A bal kezemet felemelte és a csuklómat maga felé fordította. Megrázta a fejét és szorosan magához ölelt. Az arcomat a mellkasába temettem és sírni kezdtem. Komolyan mostanában többet sírok, mint egy pár hetes baba. Louis a hátamat simogatta, amitől kezdtem jobban megnyugodni. Mikor úgy éreztem jobban vagyok kiegyenesedtem és egy műmosolyt erőltettem magamra.
-Hogy vagy?-nézett rám aggódóan Lou. Nagyszerű, még egy aggódó Lou hiányzott. Hogy, hogy vagyok? Összetörten, elveszetten, egyedül, csalódottan, döntés képtelenül és még sorolhatnám.
-Jól vagyok.-adtam neki az egyszerű választ, mivel nem akartam tovább bonyolítani a dolgokat. Louis végig húzta a vágáson az ujját ezzel letörölve a vért róla.
-Akkor jó.-motyogta és egy puszit nyomott a homlokomra.-akkor most áruld el, mért csinálod ezt magaddal?
-Majd egyszer, talán elmondom.-motyogtam halkan. Hirtelen beugrott a kórház képe és mintha valaki oldalba szúrt volna(?). Reflexből odakaptam a kezemet. A levegőt gyorsan vettem, és meglepődve fedeztem fel, hogy az oldalam érintetlen. Nem foglalkoztam vele nagyon, mert nem tudtam mire vélni.-mindjárt jövök csak átöltözök.-mondtam mielőtt Lou megszólalhatott volna. Bementem a fürdőbe és az egyik szekrény fiókból elővettem egy melegítő gatyát és egy sima kék pólót. Épp ki akartam menni amikor "bevillant" Peyton képe. Megragadtam a melegítő cipőmet és felhúztam, majd a gatyám szárát beletűrtem. Lenyomtam a kilincset és kirontottam.
-Lou öltözz, ha velem akarsz jönni a kórházba.
-Megyek.
Lou előrement és kinyította a kocsit.
**
Már az út felénél tartottunk mikor dugóba keveredtünk.
-Nagyszerű.-motyogtam magamban és a kezemmel dobolni kezdtem. Lou megfogta a kezemet és megszorította.
-Nyugi.
-Könnyű mondani.-mordultam rá.-bocs, nem akartam.-sóhajtottam.
-Nem baj, de mondd el mi történt.
Elkezdtem mesélni, a képeket, a multkori beszélgetést Peyton anyukájával.-Minden rendben lesz.-simított végig a karomon. Nem tudom miért, de összerezzentem az érintésétől.
-Persze.-forgattam a szemeimet.
**
Éppen beértünk a kórházba, mikor tömegbe ütköztünk. Gyorsan átvágtunk a tömegen és a lépcsőhöz mentünk ahol néhány öreg férfi-nő sétált lassan. Morogtam egy sort és a lifthez mentem. Megnyomtam a gombot és vártam. Fél percig álltam ott Louival, de még mindig nem jött a lift. Idegesen nyomkodtam a gombot, amire szerencsére kinyitódott az ajtó. Beugrottam az üres liftbe és megvártam Lout is. Megnyomtam a 2-es gombot. Az 1. emeleten voltunk, mikor a lift megállt.
-Nagyszerű.-morogtam és a fejemet a lift falának vágtam. A falnak dőltem, majd lassan lecsúsztam a földre.-elfog fogyni a levegőnk, megfulladunk és még el is fogunk késni.-itt a fejemet hátra döntöttem. Louis leült mellém és szorosan átölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra.
**
Fél órát ültünk ott amikor kinyilott az ajtó.
Ez se lett valami izgalmas rész, de azért remélem szavaztok/komiztok.:D♥
*Alex*
-Hoztam sütiiiit.-visított (?) Lou boldogan.-ennyire nem örülsz nekem vagy nem szereted a sütit?-kapta a szája elé a kezét szinpadiasan, mikor meglátta a komor arcomat.
-Nem csak..semmi.-mosolyogtam erőtlenül.
-Gondoltam, na mesélj.-mondta és leült az ágyra. A combjait megpaskolta, jelezve nekem, hogy üljek oda.-Dr. Tomlinson, majd orvosolja a bánatodat.-mosolygott, amire én akaratlanul is elnevettem magamat. A lábaira ültem féloldalasan és belekezdtem a Peteres dolog mesélésébe-soha sem volt nekem szimpatikus ez a gyerek.-morgott. Nem válaszoltam rá csak sóhajtottam.-akkor eszünk?
-Milyet hoztál?
-Neked mogyorósat hoztam, magamnak répásat.-mosolygott büszkén.
-Ohh, köszönöm sztárocska.-húztam ördög vigyorra a számat.
-Sztárocska?-húzta fel a szemöldökét.
-Ühümm.-bólintottam.
-Menekülj.-húzta össze a szemét. Felugrottam és futni kezdtem a nappaliba. Megálltam a kanapénál és körbenéztem. Lou éppen a lépcsőn futott le, ezért kirohantam a medencéhez. Percekig nem hallottam semmit, így a medence felé fordultam és a vizet kémleltem. Egy idő után lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam, mit sem sejtve. Louis rohant felém őrült tempóban. Időm sem volt átgondolni mit tegyek, mert magához ragadott és együtt a vízbe estünk.
-Louis William Tomlinson! Te normális vagy?-ordítottam mikor feljöttünk a víz alól.-Nincs jó idő és itt állunk a hideg vízben átázott ruhában, ami valószínűleg átlátszik.Ezért most nem adok kölcsön ruhát.-ordítottam az arcába hajolva. Az arcunk között kb. 2 centi volt, így az ajkaim szinte súrolták az övéiket. Nem válaszolt semmit csak megfogta az arcomat és megcsókolt.
-Bocsánat csak..-kezdte volna, de az ajkaimat az övére tapasztottam. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy van barátom, hogy neki ott van Eleanor, hogy hideg vízben állunk, semmi sem érdekelt csak "téptük" egymás ajkát.
-A te ruháid úgysem lennének jók rám.-"ejtett" egy pimasz vigyort Lou.
-Idióta. A bátyám ruháiból tudtam volna adni.-nevettem-öö.. Lou.. izé.. az elöbbit felejtsük el.
-Oké.-bólintott mosolyogva, de a szemében láttam a fájdalmat.
-Gyere menjünk fel.-mosolyogtam rá eröltetetten, majd felbaktattam a szobámba Louval az oldalamon. Épp le akart ülni az ágyamra, de megállítottam.-a-a hozok neked ruhát egy perc.-motyogtam és átmentem a bátyám szobájába. Percek múlva egy ruha halommal a kezembe jelentem meg. A kezébe adtam és benyomtam a fürdőbe. A medencében történtekről gondolkodtam. Lounak ott van El, nekem meg Peter. De Lounál minden más, mikor megölel vagy megcsókol. Az arcomat a kezembe temetve gondolkodtam. Kiegyenesedtem és az egyik szekrényfiókomhoz nyúltam és egy borotvapengét vettem elő. Át se gondolva húztam végig a karomon, a maga után hagyott csíkokból vér buggyant elő. Hallottam ahogy Lou az ajtóhoz lép ezért gyorsan a pengét az ágy mögé dobtam és a kezemet úgy fordítottam, hogy ne lássa a vágást.
-Köszi a ruhát.-ült le velem szembe törökülésbe.
-Nincs mit.-mosolyogtam és próbáltam takarni a kezemet.
-Na akkor együnk.-nyomta a kezembe az egyik villát. Bevallom egy kézzel nem nagyon ment amit valószínűleg Lou is észrevett.-próbáld két kézzel.-nevetett aranyosan. Olyan édes volt így. Nem Alex neked barátod van. Állitsd le magad. Bólintottam egyet és próbáltam úgy mozgatni a kezemet, hogy ne lássa a vágást. Viszont a tervem csődbe ment mikor egy vércsepp cseppent az ágyneműre.-Hé, mi az ott?
-Semmi.-mondtam és a kezemet a hátam mögé relytettem.
-Add ide a kezedet.-mondta ellent nemtűrő hangon, majd a jobb kezemet odanyújtottam neki.-a másikat.-itt megráztam a fejemet, mire ő mellém ült és megint féloldalasan az ölébe húzott. A bal kezemet felemelte és a csuklómat maga felé fordította. Megrázta a fejét és szorosan magához ölelt. Az arcomat a mellkasába temettem és sírni kezdtem. Komolyan mostanában többet sírok, mint egy pár hetes baba. Louis a hátamat simogatta, amitől kezdtem jobban megnyugodni. Mikor úgy éreztem jobban vagyok kiegyenesedtem és egy műmosolyt erőltettem magamra.
-Hogy vagy?-nézett rám aggódóan Lou. Nagyszerű, még egy aggódó Lou hiányzott. Hogy, hogy vagyok? Összetörten, elveszetten, egyedül, csalódottan, döntés képtelenül és még sorolhatnám.
-Jól vagyok.-adtam neki az egyszerű választ, mivel nem akartam tovább bonyolítani a dolgokat. Louis végig húzta a vágáson az ujját ezzel letörölve a vért róla.
-Akkor jó.-motyogta és egy puszit nyomott a homlokomra.-akkor most áruld el, mért csinálod ezt magaddal?
-Majd egyszer, talán elmondom.-motyogtam halkan. Hirtelen beugrott a kórház képe és mintha valaki oldalba szúrt volna(?). Reflexből odakaptam a kezemet. A levegőt gyorsan vettem, és meglepődve fedeztem fel, hogy az oldalam érintetlen. Nem foglalkoztam vele nagyon, mert nem tudtam mire vélni.-mindjárt jövök csak átöltözök.-mondtam mielőtt Lou megszólalhatott volna. Bementem a fürdőbe és az egyik szekrény fiókból elővettem egy melegítő gatyát és egy sima kék pólót. Épp ki akartam menni amikor "bevillant" Peyton képe. Megragadtam a melegítő cipőmet és felhúztam, majd a gatyám szárát beletűrtem. Lenyomtam a kilincset és kirontottam.
-Lou öltözz, ha velem akarsz jönni a kórházba.
-Megyek.
Lou előrement és kinyította a kocsit.
**
Már az út felénél tartottunk mikor dugóba keveredtünk.
-Nagyszerű.-motyogtam magamban és a kezemmel dobolni kezdtem. Lou megfogta a kezemet és megszorította.
-Nyugi.
-Könnyű mondani.-mordultam rá.-bocs, nem akartam.-sóhajtottam.
-Nem baj, de mondd el mi történt.
Elkezdtem mesélni, a képeket, a multkori beszélgetést Peyton anyukájával.-Minden rendben lesz.-simított végig a karomon. Nem tudom miért, de összerezzentem az érintésétől.
-Persze.-forgattam a szemeimet.
**
Éppen beértünk a kórházba, mikor tömegbe ütköztünk. Gyorsan átvágtunk a tömegen és a lépcsőhöz mentünk ahol néhány öreg férfi-nő sétált lassan. Morogtam egy sort és a lifthez mentem. Megnyomtam a gombot és vártam. Fél percig álltam ott Louival, de még mindig nem jött a lift. Idegesen nyomkodtam a gombot, amire szerencsére kinyitódott az ajtó. Beugrottam az üres liftbe és megvártam Lout is. Megnyomtam a 2-es gombot. Az 1. emeleten voltunk, mikor a lift megállt.
-Nagyszerű.-morogtam és a fejemet a lift falának vágtam. A falnak dőltem, majd lassan lecsúsztam a földre.-elfog fogyni a levegőnk, megfulladunk és még el is fogunk késni.-itt a fejemet hátra döntöttem. Louis leült mellém és szorosan átölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra.
**
Fél órát ültünk ott amikor kinyilott az ajtó.
Ez se lett valami izgalmas rész, de azért remélem szavaztok/komiztok.:D♥
Ehh ...nekem meg pont h izgi és juuj varom a kovit :)))
VálaszTörlés