*Alex*
Reggel fáradtan keltem fel. Csak annyira emlékeztem, hogy Louval beszélgettünk, de elaludtam a mellkasán. Az ágyon ültem és gondolkoztam. Oldalra pillantottam és akaratlanul is elmosolyogtam Louison. A kezemmel végig simítottam az arcán amire elmosolyodott.
Felálltam és a fürdőbe sétáltam.
*3 nap múlva*
A 2 koncert tökéletes volt. Imádtam. Reggel értünk haza és délután mentem is a pályára. Petert pillantottam meg az egyik padon üldögélve, amint telefonált. Mögé lopóztam és megböktem az oldalát, amire felugrott és megfordult.
-Szia Peter.-mosolyogtam és megöleltem.
-Szia, Alex. Már hiányoltalak.-nevetett. Beszélgetni kezdtünk amivel jól el ment az idő.
-Bocsi, mennem kell, már sötét van.-köszöntem el tőle.
-Várj.-húzott vissza.-nem lenne kedved holnap eljönni velem vacsorázni?-mosolygott rám.
-De.-mosolyogtam. Majd hazafelé mentem. Amikor beértem a házba egyből Lout tárcsáztam, hogy elmeséljem neki. Miután megszólalt valami furát éreztem a hangjában. Olyan szomorú volt, de nem akarta elmondani mi a baja. Ha nem hát nem. Hívtam Niallt aki nagyon örült a hírnek.
*másnap*
Délután már lázasan készülődtem az estére amikor csengettek. Peter nem lehet az mivel ő csak 7-re jön. Kinyitottam az ajtót és Lout pillantottam meg. Beengedtem és bemutattam a tesómnak. Felmentem a szobámba készülődni ahonnan hallottam, hogy a fiúk röhögcsélnek. Éppen a ruhámat vettem fel mikor kopogtattak az ajtómon. Gyorsan felhúztam a ruhámat és kinyitottam az ajtót. Mosolyogva véltem felfedezni Lou alakját. Egy szó nélkül beengedtem, majd ránéztem. Elém lépett és a tekintetét az enyémbe fúrta és elkezdte énekelni az "I wish"-t. Nem értetem mire akar célozni, de abban a pillanatban talán nem is érdekelt. A karomat gyengén a nyaka köré fontam, míg ő a kezeit a derekamon pihentette. Mikor befejezte az éneklést jobban hozzá bújtam. Csak a csöngetésre váltunk szét, éppen le akartam menni, de Lou megfogta a csuklómat és gyengén visszahúzott magához.
-Vigyázz vele.-suttogott és egy puszit nyomott a homlokomra. Bólintottam és lementem.
-Szia Peter.-mosolyogtam az előbb említett személyre.
-Sza, vagyis sziasztok.-köszönt ő is. Louis pont akkor jött le a lépcsőn. Az arcáról meglepődést és csalódottságot lehetett leolvasni. Elköszöntem tőlük és Peterrel kimentünk az autójához.
***
Nagyon jó volt az este Peterre, meg kérdezte, hogy leszek-e a barátnője, természetesen igent mondtam, ami után egyből meg csókolt, de nála nem éreztem olyat mint Lounál. Megkértem, hogy a fiúk háza elött tegyen ki, hogy még beszélhessek Niallerrel. Kiszálltam gyorsan a kocsiból és a házhoz futottam, ahol becsöngettem. Legnagyobb meglepetésemre Eleanor nyitott ajtót.
-Hát te?-kérdezett gúnyos hangsúlyozással.
-Niallhoz jöttem.-válaszoltam flegmán.
-Ez esetben beengedlek.
Bementem és egyből Niall szobájába mentem. Bekopogtam és megint meglepetés ért. Demi *igen Demi Lovato* nyitott ajtót. Nagyszerű, mindenhol szerelmes párok, ennyire gyűlöl engem az Isten?
-Szia, Niall ott van?-kérdeztem.
-Igen, úgy is mennem kell.-mosolygott kedvesen a lány és már el is ment.
-Szia Nialler.-mosolyogtam és megöleltem.
-Na milyen volt? Mesélj.-mondta és elkezdtem mesélni. Még egy kicsit beszéltünk,majd elmentem mert sötét volt. Épp mentem át a nappalin, mikor megláttam Lou ölében ülő Eleanort aki éppen az előbb említett fiú 'torkán dugta le a nyelvét'. A torkomon éreztem a csomót, nagyon pici kellett, hogy ne sírjam el magamat. De nem is értem, hisz nem is járunk, de akkor mi volt az a délutáni? Ahogy elmentem mellettük észre se vettek, egymásba voltak feledkezve'. Az ajtóhoz sétáltam és amilyen erősen csak tudtam becsaptam az ajtót. Mikor kiléptem a könnyeim patakban kezdtek el folyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése