6.rész.

Na komiit, szavazást.:D

*Néhány órával késöbb.*

Csíkos pulcsi.:D

Louissal a fiúkhoz vettük az irányt a kórházból. Peyton nem volt rosszul, de jól se. Az autó halkan zötyögött az uton. Én az ülésbe süppedtem és néztem ki az ablakon. Az idő olyan volt mint a kedvem..borús. Lou a kormányon dobolta az egyik szám ritmusát ami a rádióból hangzott. Néhány perc múlva az egyik kedvenc Bruno Mars számom szólalt meg ;a Greenade. Lou énekelni kezdett majd rám nézett. Vettem a célzást és én is énekelni kezdtem. A szám közepén egymásra mosolyogtunk viszont valami furcsát véltem felfedezni; az autó lassított amit valószínűleg Louis is észrevett, mert kifelé ment az egyik megálló sávba.
-Mért álltunk meg?-néztem furcsán.
-Kifogyott a benzin.
-És akkor most mi lesz?
-Felhívom Hazzat, hogy hozzon benzint.-mondta és sóhajtottam egyet. Lenyomtam az ajtó "kilincsét" és lenyomtam, majd kiszálltam és elsétáltam a hátsó ülésekhes. Lou az egyik kezét a kormányon pihentette a másikkal pedig telefonált. Én eldőltem a puha üléseken és vártam.
-Szia Hazza.-elkezdett Lou magyarázni.-itt vagy?-még párszor próbálkozott, de feladta.-lemerült a telefonom.
-Oda adnám az enyémet, de nincs itt.-sóhajtottam. Louis az üléssel szomba fordult és az állát a támlájának nyomta, míg én hassal lefelé feküdtem az üléseken. Csend uralkodott a kocsiba.
- Mi az, hogy csíkos pulcsi van rajtad?-kerekedett ki Lou szeme.
-Mért baj?-néztem rá értetlenűl.
-Csak én hordhatok csíkosat.-mutatott a pólójára. Megforgattam a szememet és levettem a pulcsimat ami alatt egy neon narancssárga rövid ujjú volt.
-Megfelel?-mondtam és nyújtózkodtam. Felültem törökülésbe és a bal oldali ajtónak dőltem.

-miért csinálod ezt magaddal?- mert inkább itt fájjon, mint bent! 

-Igen.-válaszolt és átmászott mellém.
-Csapd le csacsizzunk.-csillant fel a szemem.
-Oké én ütök.-mosolygott
(szerintem a kép mindent elárul)
A kezemet felfordítottam, hogy a tenyerem legyen felül. Vártam, hogy Lou kezdjen, de csak a kezemet nézte. Nem értettem mért bámulja annyira még nem néztem a csuklómra. Sóhajtottam egyet és lehajtottam a fejemet. Mesélni kezdtem míg Lou a tenyereit a kezeim alá tette és úgy bámulta tovább.
-Minden rendben lesz.-mosolygott és megszorította a kezemet.
-Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben.-sóhajtottam és a háttámlának dőltem. Louis közelebb húzott magához és átölelt. Az arcomat a mellkasába temettem és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Mi lenne ha sétálnánk hozzátok?Nem vagytok olyan messze.-vetettem fel az ötletet.
-Induljunk.-mosolygott Lou. Kiszálltunk és Louis bezárta kulcsra  az ajtót. Nem sokára megérkeztünk hozzájuk. Mikor benyitottunk Niall egyből a nyakamba ugrott.
-Végre. Senki sem csinál nekem szendvicset.-mosolygott Niall.
-Én sem fogok.-vágtuk rá egyszerre Louval. Niall olyan szép boci szemekkel nézett rám, hogy megkegyelmeztem rajta.
-Oké megyek.-sóhajtottam és bementem a konyhába.- mit rakjak bele?-ordítottam mire Niall Louis oldalán bejött a konyhába.
-Őő, legyen benne:lekvár,sajt,vaj,saláta,párizsi,mogyoróvaj,paradicsom,paprika,hagyma,kolbász meg minden ami van.-válaszolt vigyorogva. Nyitott szájjal néztem rá. Gyorsan kivettem a hozzá valókat és elkészítettem a szendvicset undorodva. Niall a kezemet tanulmányozta és épp szólásra nyitotta a száját, de Lou megrázta a fejét. Örültem neki, hogy nem kellett elmagyaráznom neki is. Mikor kész lett a szendvicse a kezébe nyomtam és néztem ahogy eszik. Azt hittem elhányom magamat. Megráztam a fejemet és a többiekhez mentem a nappaliba.
-Zayn hol van?-kérdeztem meglepődve.
-Perrienél hamarosan jönnek.-mosolygott Nialler szendviccsel a kezében. Ahogy kimondta ezt a mondatot beléptek az említett személyek. Bemutatkoztunk és elkezdtünk beszélgetni. Perrie írtó jó fej, szép csaj nagyon összebarátkoztunk. Zaynnek csörgött a telefonja és egyből oda rohant. Fél perc múlva visszajött hozzánk.
-Fiúk és Alex. Jövő héten Californiában lesz egy fellépésünk. Készüljetek.-mosolygott.
-Oké.-válaszoltuk egyszerre.
 


*Néhány óra múlva*

-Gyerekeim.-visítottam.-későre jár és sötét van én elindulok haza.-mondtam már rendes hangerőn és végigöleltem mindenkit. Louis kikísért az ajtóig.
-Elkísérjelek?Hát ha megint követ egy dementor.-mosolygott írtó aranyosan Loui. Mit beszélek?Úr Isten.
-Nem kell köszi talán eltalálok hazáig.-nevettem és megöleltem. Nem vártam meg a válaszát hanem elindultam. Néhány perc múlva lépteket hallottam a hátam mögül. Elkezdtem gyorsabban menni és a hátam mögött lévő személy is gyorsított. 2 kezet éreztem a derekamon és felsikítottam mire befogta az a 'rejtélyes valaki'(:'D) a számat.


Na komizzatok.:DDxx

5.rész

Komizzatok, szavazzatok.:DD

*Alex*


"Louis nyelt egyet majd mélyen a szemeimbe nézett"
Néhány perc múlva felnevettem tudatom kivül is, és kibújtam Lou karjai közül, majd a kanapéhoz ugráltam. Szemeimmel végig mértem ne, hogy ráfeküdjek valamire. Miután sikeresen felmértem a szememmel a terepet a kanapéra ugrottam.
-Bombaa.-ordítottam az ugrásom közben. A kanapén röhögtem mint egy idióta. Pár perc múlva Lou is csatlakozott. A telefonom csörögni kezdett. Nyúlni akartam a telefonomért, de Louis megelőzött.
-Ó, de édes. Peter neve elött és mögött szívecske van.-mondta Louis ördögi vigyorral az arcán.
-Tomlinson ne merd.-szorítottam össze a szememet.
-Nem kell azt merni.-nevetett, majd benyomta a zöld gombot.-ó szia Peter, Alex egyik barátja vagyok, és csak , hogy tudd, Alex beléd van esve.-mosolygott.
-Louis William Tomlinson, fuss az életedért.-ordítottam, és felálltam. Kergetni kezdtem, ő telefonnal a kezében futott. Egy idő után az említett tárgyat ledobta a kanapéra. Felfutott az emeletre és utána mentem. Mikor beértem a hátára ugrottam, majd előre estünk.
-áu, bevertem az orromat.-bigyesztette le az ajkait Louis.
-Adjak rá egy puszit.-kuncogtam és bólintott. Az orrára egy pici puszit nyomtam és elszökdeltem a beépített szekrényig. Kirángattam egy porszívót és egy fésüt.
-Mit csinálsz?-nézett rám Lou kikerekedett szemekkel.
-Megfésülöm és felporszívózom a füvet.-mondtam, majd kifutottam a kertbe.-a fenébe.-ordítottam és Louis egyből ott termett.-itt nincs konektor.-duzzogtam és lefeküdtem a fűre, majd fésülni kezdtem.-olyan szépek a csillagok.-sóhajtottam és a hátamrafeküdtem. Pehunytam a szemeimet és néhány perc múlva két kis tappancsot éreztem a hasamon.-Louis vedd le a kezedet a hasamról.-motyogtam, de nem jött a válasz. Oldalra néztem és észrevettem, hogy nem Lou volt mellettem, hogy a szomszéd macska.-Jé a szomszéd cica.-gügyögtem. Louis az ajtóba röhögött. Felálltam és kicsit arrébb löktem gyengén, majd besétáltam. Bekapcsoltam a magnót és pont a Gangnam style ment. Elkezdtem táncolni, de néhány perc múlva a földön kötöttem ki.
-Egyél.-tolta Louis az orrom alá a tányért amin néhány szendvics volt.
-Nem eszek.-tiltakoztam és elfeküdtem a kanapén.
*másnap*
Reggel a kanapén aludtam nagyban mikor csörgött az ébresztőm a telefonon. Egy jól célzott mozdulattal kinyomtam és ledobtam a földre. Fordultam egyet és leestem a kanapéról egyenesen egy emberre aki egy percre felszisszent.
-Ennyire dagadt vagyok?-görbitettem le az ajkaimat.
-Nem csak rossz helyre estél.-motyogott.
-Bocsi.-mondtam, majd felálltam, de túl gyorsan ezért megszédültem és vissza estem.
-Jól vagy?-kérdezte Lou. Én csak bólogattam.-este eléggé be voltál álva.
-Nem emlékszek rá.-mondtam, majd a fejemhez kaptam ami iszonyatosan fájt. Óvatosan felálltam és lassan a konyhába sétáltam. A fiókot kihúztam a helyéről, majd egy laza mozdulattal kivettem néhány fájdalom csillapító pirulát. Víz nélkül lenyeltem őket.(mondjuk nem nagyon tudom, hogy sikerült xd)
-Nem lett volna elég egy darab?-állt mellém Lou.
-Nem.-válaszoltam kedvetlenül, majd lefeküdtem a kanapéra. Össze- vissza fetrengtem, mint egy idióta, mert sehol sem találtam a helyemet. Louis nagy szemekkel nézett rám, én csak morogtam egyet és felmentem az emeletre. Befordultam egy hangszigetelt szobába és a zongora elé ültem. Elkezdtem játszani a Jar of Hearts-ot. Pár perc múlva már teljesen nyugodt voltam. Lou az ajtóban állt és mosolygott. Első hallásra kinem állhattam a fiúkat, de mikor megismertem őket nagyon megkedveltem az egész bandát. Lesétáltam a kertbe és leültem törökülésbe a fűre. A lóherék közt egyszer csak megpillantottam egy 4 levelűt. Kitéptem és befutottam a konyhába ahol Louis a telefonján beszélt. Megvártam még leteszi.
-Azt hiszem veszek egy lottó szelvényt.-nevettem és a lóherét mutogattam. Louis elmosolyodott, felállt és megölelt.-Ezt mért kapom?-mosolyogtam.
-Csak mert.-nevetett, karjait a derekam köré fonta. Néhány perc múlva elengedett és felmentem öltözni. 2 perc alatt végeztem, majd lementem Louhoz.
-Louu.-ordítottam és megálltam előtte.-nem akarsz elvinni kocsival a kórházba.-néztem rá boci szemekkel.
-De nincs is messze.-nézett rám furán.
-De,őő.-próbáltam kitalálni valamit. Gondoltam egyet és "össze estem"
-Mondhattad volna azt is, hogy lusta vagy.-nevetett, majd felkapott a földről. Beültetett a kocsiba és ő is beült. Miközben vezetett néha rámpillantott. Az egyik ilyen nézésénél rászóltam:
-Tomlinson ne engem nézz vezess!-parancsoltam rá.
-Oké.-nevetett. 10 perc múlva odaértünk és befutottunk. Szerencsére jól volt.

Na ez egy ritka szar/ rövid rész lett, de nem jön az ihlet.:'dd bocsii.:|

4. rész

Komikat.:DD

*Alex*

A fiúk felé fordultam és összeszorított szemekkel rájuk néztem.
-Melyik okos írta ki Twitterre, hogy ide jövünk?
-Ne ölj meg!-teszi Zayn védekezésképpen a kezét az arca elé.
-Malik.-ordítottam rá.
-Bocsánat.-mondta majd lehajtotta a fejét.
-Huzzátok fel a csukjáitokat.-sóhajtottam. Miután mindenki teljesítette a "parancsomat" odasétáltunk a bejárathoz. Szerencsére nem vettek minket észre, mert valamivel nagyon elvoltak foglalva. A 2. emeletre mentünk lassan. A fiúknak már az első emelet fordulóban megkellett állniuk, mert elfáradtak. Niall a sport táskájában kezdett kutatni. A kezébe akadt néhány szendvics és egy szűrő (?)
-Minek az neked?-böktem a fejemmel az imén említett tárgyra.
-Kiemeli a szememet.-mondta és megrántotta a vállát, majd a fejére helyezte. Én csak egy homlokracspással válaszoltam neki. Miután kilihegték magukat a srácok mentünk tovább és egy hosszú folyosóhoz értünk. A 37-es termet kezdtem keresni a szememmel, majd mikor megláttam, bekopogtam és résnyire kinyítottam az ajtót, hogy  épphogy csak beférhessen a fejem. Az anyukája az ágy mellett ült miközben beszélgetett Peytonnal. -Nézdd Pey, kiket hoztam neked.-mosolyogtam rá, mivel tudtam, hogy szereti az One Directiont. Beléptem az ajtón és jobban kitártam, hogy Liamék is látszódjanak.-és személyesen is a kedvenced:Niall.-mosolyogtam és rá mutattam. A fiúk egyből elkezdtek beszélgetni. A srácok aláírták a rajzát ami róluk készült és közös képet is csináltak vele. Elmosolyodtam rajtuk. Az anyukája mellém lépett, és a fülembe súgta, hogy beszéljünk kint. Bólintottam egyet, majd kisétáltam.
Kint lefagyott a mosoly az arcáról, tudtam, hogy nem éppen jó dolgot akar velem közölni.
-Beszéltem az orvossal.-kezdett bele.
-És mit mondott?-vágtam a szavába.
-Peytonnak nincs már sok hátra, legjobb esetben még van egy hónapja.-mondta, majd elcsuklott a hangja.-de mért pont ő, hiszen még csak 8 éves.-zokogott.
-Ezt nem hiszem el.-suttogtam.
-Köszönöm, hogy itt vagy vele hétvégenként, legalább az utolsó hetei jól telnek.-moaolygott eröltetetten. Bólintottam és együtt bementünk a többiekhez.

*Néhány óra múlva*

A srácokat otthagytam a kórházba Peystonnál. Én elindultam hazafelé, hogy felkészítsem magamat az elkövetkezendő hónapokra. Próbáltam erősnek tünni, de nem nagyon ment. Hazaértem és lehuppantam a kanapéra és gondolkozni kezdtem. Elindultam kiszellőztetni a fejemet. A parkban sétáltam, mikor egy ismerős arcba ütköztem.
-Szia Alex.-köszönt Peter, majd én is elmorogtam neki valami köszönés félét.-Na mesélj mi a baj.-mondta mejd lehúzott az egyik padra. Eldőltem az ölébe és az arcát kezdtem feltérképezni.
-Na?-kérdezte és a hajamat kezdte simogatni. Megráztam a fejemet és a földet kezdtem bámulni.-oké akkor, ha majd akarod elmondod.
Sóhajtottam egyett és mesélni kezdtem. Figyelmes arccal hallgatta végig a mesélésemet és néha-néha benyögött egy értemet vagy egy ahha-t. Miután elmeséltem még beszéltünk egy kicsit aztán haza indultam és Peter is elkisért. Meglepődésemre most nem követett senki. Mikor hazaértem az egyk polcròl egy Jack Daniels üveget emeltem le és felballagtam vele a szobámba. Lassan inni kezdtem, majd sokkos állapotba kerültem. A telefonom csörgésére eszméltem fel. Felálltam és az asztalomhoz mentem, majd megnyomtam a zöld gombot.
-Szia Alex, ma nem tudok menni, mert éjszakára osztottak be, lehetőleg NE-itt kiemeli a NE szót.- ismétlem NE gyujtsd fel a házat. Szia vigyázz magadra.-majd azzal a lendülettel letette a telefont. Visszafeküdtem és ittam tovább. Hirtelen elsötétült minden. Arra keltem fel, hogy valaki csönget. Fogtam a Jack Daniels üveget és beleittam majd lementem a lépcsőn /inkább estem/ kinyitottam az ajtót.
-Szia.-köszönt egyszerre az 5 fiú.
-Sziasztok.*hukk*-nevettem.
-Alex.-rivallt rám Liam.
-Igen?-Nem válaszoltak csak bejöttek.-igen bejöhettek.
-Hol a tesód?-kérdezte Liam.
-Dolgozik.*hukk*
-Akkor estére itt maradunk és vigyázunk rád.-Louis.
-Nem kell tök jól vagyok *hukk.
-Nem úgy látszik.-forgatta a szemeit Niall. Kiakartam menni a konyhába inni,de nekem jött a fal.
-Láttátok?Nekem jött a köcsög.-morogtam.
-Na Louis sok szerencsét estére nekünk programunk van.-állt fel Liam majd a többi fiú.
-Akkor csinálok valamit vacsorára te addig zuhanyozz le.-mosolygott Lou.-és lehetőleg ne fojtsd magad vízbe.- Felmentem a fürdőszobába, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Mikor végeztem felvettem egy Jack Danielses pulcsit egy extra rövid gatyával./ nem hiába Jack Danielseset.:D/ mentem le a lépcsőn mikor a lábam megakadt valamiben és esni kezdtem, de Lou elkapott.
-Köszi Lou.-kuncogtam majd megborzoltam a haját.
-Azt hittem már belefojtottad mavadat a vízbe.-nevetett majd nyelt egy nagyot és mélyen a szemeimbe nézett.

Bocs, hogy ilyen gyenge és rövid lett, de nem tudom összeszedni a gondolataimat. x dd Na komizzatok lécci.xx

3.rész

Nagyon örülök, hogy jönnek komik és szavaztok is.♥ a rendszeres komizókra egy meglepetés vár hamarosan.:3


*Alex*


Eleanort pillantottam meg egy sráccal az egyik sarokban. Szerencsére Lou nem arra nézett. "Aranyosan" nevetgéltek mikor El észrevett minket. Abbahagyta a nevetést és felénkbökött, majd felálltak és odajöttek.
-Szia bébibogyó.-nyávogott El és megcsókolta Louist. Hányni tudnék tőle. Bemutatta a fiút aki vele volt.
-Lou,Alex ő itt John az egyik barátom.-mondta vékony hangon. Lou egy asztalhoz lökött minket gyengén, majd leültünk. Én Eleanorral szembe, mellette Louis, mellettem pedig John.
-Na én elmegyek rendelni addig beszélgessetek.-állt fel Lou.
-Elkisérlek.-mondta John majd ő is felállt. Eleanorral kínos ketten maradtunk majd mikor már nem voltak a fiúk hallótávolságon belül Eleanor megszólalt.
-Szerintem jobban jársz, ha leszállsz Louisról.-kezdte El szemrehányóan.
-Ugyan már, nem én csalom a barátomat.-kacsintottam rá.- és Louval csak barátok vagyunk.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Láttam ahogy azzal a fiúval enyelegtek.-nem válaszolt csak forgatta a szemeit és sóhajtott.-Félted a "hírnevedet?"-hajoltam közelebb amolyan "most meg vagy" vigyorral az arcomon. Eleanor épp meg akart szólalni, de Louisék abban a pillanatban léptek az asztalunkhoz, így jobbnak látta, ha csendben marad.
-Végre Louis drága.-nyáladzott El, majd egy nagy puszit nyomott BooBear arcára.-nézd őket, úgy összeillenének.-mutatott El Johnra és rám ördögi vigyorral.
-Tényleg.-vigyorgott Lou. Elkezdtünk enni majd egy olyan fél óra múlva végeztünk.
-A vendégeim voltatok.-mosolygott Louis, majd hátradőlt és nyújtózkodott
-Köszönöm.-szólaltunk meg egyszerre Eleanorékkal.
-Na akkor mehetünk?-mosolygott El.
-Menjünk.-Louis.
Kimentünk majd beszálltunk az autóba. Először "Johnt raktuk le", aztán mentünk a srácok házához. Mikor odaértünk gyorsan odafutottam a kerékpáromhoz és ráültem.
-Na akkor én mentem haza sziasztok.-mondtam és az arcomra erőltettem egy mosolyt. Amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam így nem hallottam a Eleanorék köszönését. A hátam mögül hangokat hallottam. Sejtettem, hogy megint a barátságtalan alak volt az, de nem foglalkoztam vele. Végre péntek este. Holnapi napra azt tervezem, hogy bemegyek meglátogatni a rákos betegeket, mint minden szombaton, vagy vasárnap.

*Másnap reggel*


Reggel szokásom szerint kómásan keltem. Már nagyon vártam, hogy a kis Peyton Walkerhez bemehessek. Mivel korán keltem még sötét volt. A kezemmel a villanyt kerestem a nappaliba. Mikor megtaláltam felkapcsoltam, de mivel a szemem a sötéthez volt még hozzá szokva így inkább lekapcsoltam. Átmentem a konyhába, majd kinyitottam a hűtőt és kaja után kezdtem keresni. A szemem egy elkészített szendvicsen akadt meg. Kikaptam és csináltam magamnak mellé teát. Miközben a tea forrt addig elkezdtem enni a szendvicset amibe sajt és paradicsom volt. Nem volt valami friss de megteszi. Gyorsan elfogyasztottam és vártam, hogy a teám kész legyen. Már 5 perce ültem amikor elnyomott az álom.

*Néhány óra múlva*

Az asztalon fekve ébredtem fel. Eszembe jutott, hogy a teámra vártam mikor elaludtam. A hajamba beletúrtam, hogy kicsit frissebbnek nézzen ki és kivettem a már hideg teát, majd beraktam a mikróba melegíteni. Fél perc múlva már a meleg teámat ittam. Gyorsan felszürcsöltem és a nappaliba mentem. Egy hosszú térd alá érő fehér alapon Starbuck emblémájú póló volt rajtam és az alatt egy zöld rövidnadrág. Épp mentem el a nappaliba nem odafigyelve a környezetemre amikor nevetést hallok a kanapé felöl. Megállok és körbenézek. Sejthettem volna.
-Hát ti?-tettem csípőre a kezemet.
-Beengedett minket Tom.-nevetett Hazza
-Tipikus.-sóhajtottam.- ennyire hülyén néznék ki?-nevettem.
-Úgy nézel ki mint egy másnapos.-nevettek fel egyszerre.
-Hát köszönöm. Amúgy mért jöttetek?
-Csak jöttünk megnézni.
-De jó, akkor eljöhettek velem a kórházba.
-Mit akarsz te a kórházba?-kerekedett ki Lou szeme.
-Megnézni a rákos betegeket.-rántottam meg a vállamat.
-De gondoskodó valaki.-mosolyodott el Zayn.
-Tudom.-mondtam öntelten és hátradobtam a hajamat.
-És milyen szerény is.-nevetett Niall.
-Tudom.-nevettem én is.- egy pillanat és jövök.
Felfutottam az emeletre és 5 perc alatt elkészültem, majd lementem.
-Na mehetünk.
-Gyors voltál.-nézett rám Liam nagy szemekkel. Bólintottam és kinyitottam az ajtót, majd kiszállingóztak. Sétálni kezdtem a kórház felé, de Niall utánam kiáltott.
-Hova mész?
-Hát a kórházba, itt van 10 percre.
-De itt az autó.-visított Louis.
-Ahogy elnézem rátok fér a sétálás.. és nincs messze.-forgattam meg a szemeimet.
-Ki kérem magamnak.-visított 10 oktávval feljebb.
-Nincs vita indulás.-mondtam, majd mindenki elkezdett előre menni. Liam mellém lépett.
-Még mindig nem értem, hogy tudsz hatással lenni rájuk.-nevetett Liam.
-Sok év gyakorlása.-mondtam miközben ördögi mosollyal az arcomon "ördögien" dörzsölgettem a kezemet.-nagyon sok év.-nevettem ördögien.
-Okké.-nyújtotta Liam a "k" betűt miközben nagy szemekkel nézett rám.
10 perc múlva a kórházba értünk aminek a bejáratánál egy csomó riporter állt.



Bocs, hogy ilyen rövid lett és unalmas, de szerencsére megint zajlik a családban az élet és nem volt kedvem nagyon semmihez. Holnapra megpróbálok részt írni.:) addig is komizzatok.♥:D

2.rész

Na akkor itt a 2. Rész.:D kokizzatok, ha tetszik.;3

*Alex.*

Mikor hazaértem kimentem a garázsba a deszkámért és átöltöztem egy lazább cuccba. A gatyámat cseréltem át mikor ajtónyitódást hallottam alulról. Lassan leballagtam a lépcsőn, ami recsegett a lábam alatt minden lépésnél. Mikor megláttam a bátyámat mérhetetlen örömmel telt meg az egész testem. Tom nyakába ugrottam és elkezdtem neki hadarni a mai napot.
-Mi?Egy szót sem értettem.-röhögött Tom.
-Szóval..-kezdtem mesélni. Mikor befejeztem a testvéremnek egy nagy mosoly terült el az arcán.
-De hisz ez nagyszerű.
-Tudom, akkor megengeded?
-Persze.
-Köszi, imádlaaak.-nyújtottam el a szó végét.
-Tudom.-nevetett.
-Na elmentem majd jövök.-mondtam majd fogtam a deszkámat és elgurultam vele az egyik deszkás pályára. Amikor megpillantottam a pályát kicsit lelassítottam és óvatosan begurultam. A szememmel ismerősöket kerestem, majd a pálya egyik sarkánál Tonyt pillantottam meg, pár messziről helyesnek tűnő sráccal. Fogtam magamat és feléjük sétáltam.
-Szia Tony.-ordítottam, majd a nyakába ugrottam.
-Szia Alex.-mosolygott.
-Ti jártok?-nézett ránk nagy szemekkel a barna hajú közép magas srác.-amúgy Peter vagyok.-mosolygott.
-Nem csak barátok. Ahogy hallhattad az elöbb is, Alex. Ha csak nem vagy süket.-kuncogtam. A többiek is bemutatkoztak majd elkezdtünk gördeszkázni. Mikor elfáradtam kicsit leültem az egyik padra. Legnagyobb meglepetésemre Peter huppant le mellém. Csendben ültünk egymás mellett.
-Van barátod?-törte meg a csendet Peter. A kérdés elég váratlanul ért, nem értem ez, hogy jött ide.
-Nincs.-rántottam meg a vállam.
-Érdekes.
-Mért lenne az?
-Egy ilyen szép lánynak, hogy-hogy nincs barátja?-mondta Peter, majd mélyen a szemembe nézett. Teljesen elbűvölt a nézésével. A kezét a combomon pihentette. A telefonom csörgésére eszméltem fel. Gyorsan felkaptam a fejemet és a telefonomért matattam a zsebembe. Ismeretlen szám.
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Alex Liam vagyok, át tudnál jönni egy kicsit? Ja és mielött kérdeznéd, az igazgató adta meg a számodat.-szólt bele Liam.
-Persze megyek.-mondtam és letettem.
-Bocs mennem kell.-indultam el, de Peter utánam kiáltott.
-Hé, meg se ölelsz?-nézett rám bociszemekkel. Visszamentek és megöleltem. A kezét a derekamra helyezte. Több percig nem akart elengedni. Kibontakoztam az öleléséből és a deszkámra álltam majd meglöktem magamat és a fiúkhoz mentem. 10 perc múlva odaértem és becsengettem. Liam nyitott ajtót és beengedett.
-Mért hívtál?-kérdeztem. Liam a nappali felé mutatott. Harry lisztes hajjal kergette Zaynt, Zaynnek tojás volt a hajába, Niallt meg Zayn kergette. Értettem mit akart Liam. Homlokon csaptam magamat és a nappali közepére álltam.
-ÁLLJ!-kiáltottam el magamat.-akkor meséljétek el mitörtént.- a fiúk egyszerre kezdtek el beszélni.
-Egy ember.-ordítottam.-Harry hallgatlak.
-Zayn lisztet tett a hajszárítómba, kert azt mondta Niall, hogy a hajzseléjébe én tettem tojást, aztán Nialler bevallotta, hogy ő rakta bele a tojást.-mesélte Harry kisfiús hangon.
-Mint az ovisok.-sóhajtottam.- Harry menj monsdd meg a hajad a hajszárítódat meg hozd ide, Zayn te is mosdd meg a hajadat és hogy nem tudod észre venni, hogy tojást kensz a hajadra? Niall te meg büntetésbőp nem ehetsz reggelig.
-DE ÉN MEGHALOOOOK.-visított 10 oktávval feljebb Niall.
-Gondolkoztál volna elöbb. Na menjetek mossátok meg a hajatokat a hajszárítót meg kérem ide.-mondtam nyugodtan. Néhány perc múlva Hazza tért vissza hajszárítóval a kezébe. Elvettem tőle és kimentem a kertbe. Éppen ki akartam rázni a hajszárítóból a lisztet mikor egy vékony hangot hallottam. Megfordultam és egy barna, göndör hajú lánnyal találtam magamat szembe.
-Nem könnyű velük ugye?-mosolygott.-amúgy Hope Evans vagyok, Harry barátnője és te biztos Alex Peterson.-ölelt meg.
-Hát nem.-nevettem.
-Add csak azt ide.-vette ki a kezemből a hajszárítót.-ez náluk mindennapos.-nevetett ő is majd kirázta a lisztet belőle.-nem találkoztál még Eleanorral?
-Nem, ő ki?
- Jobban is jártál-sóhajtott.-Lou barátnője, nagyon megváltozott. Kezdem azt hinni, hogy már nem is szereti Lout.
-Értem.-sóhajtottam. Hopeval elkezdtünk beszélgetni, sok dologban hasonlítunk. Számot cseréltünk és vissza mentünk a nappaliba ahol Harry Hopet egy csókkal köszöntötte. Lou egy barna hajú lánnyal ült a kanapén.
-Szia Alex.-ordított Louis.-ő itt Eleanor.-mutatott be,majd Eleanor felállt és megölelt.
-Szólits csak Elnek.-mosolygott rám. Bólintottam majd leültem melléjük. Kedves lánynak nézett ki, viszont a nyáladzásától világgá futottam volna.
-Lou nem megyünk el a parkba?-mondta mézes mázas hangon.
-De a park tele van fotósokkal.-kerekedett ki Louis szeme.
-Nem baj.-mosolygott majd megfogta Lou kezét és kihúzta az utcára. Nagy szemekkel néztem utánuk, most már értem mire akart kilyukadni Hope.
-Csak engem ráz ki a hideg a csajtól?-mondtam hebegve.
-Nem.-huppant le mellém Liam.-egyikőnk sincs oda érte, de Lounak akárhogy is mondjuk nem veszi észre, hogy a csaj csak a hírnévre hajt.-mesélte.
-Elég feltűnő.-mondtam majd csengettek. Liam az ajtóhoz futott és kinyitotta. Egy göndörhajú lány lépett be. Megcsókolta Liamet majd felém indult, csak remélni tudtam, hogy ő normálisabb mint El. Bemutatkozott majd beszélni kezdtünk. Nagyon kedves jófej lány.
-Késő van, mennem kell majd holnap jövök sziasztok.-mondtam majd végig öleltem mindenkit. Kiléptem az utcára és sétálni kezdtem. Néhány perc múlva észrevettem, hogy egy fekete ruhás, barátságtalan ember követ. Leraktam a deszkámat és gurulni kezdtem. A fekete ruhás begyorsított, majd én is. Az alak is, szinte már futott. Eléggé megijedtem, de próbáltam gondolkodni. Az alak mozgása nagyon is ismerős volt, de nem tudtam emlékezni, hogy honnan. A mozgásáról sugárzott, hogy fiatal volt. Már néhány méter volt csak hátra a házunkig amitől kicsit megnyugodtam. Mioor odaértem lepattqntam a deszkáról és lenyomtam a kilincset, majd beugrottam az ajtón. Akkor jutott eszembe, hogy a deszkát kint hagytam. Kinyitottam az ajtót és behoztam. A tetején egy cetli volt amire ez volt rá írva:"Most nem sikerült, de legközelebb fog. Vigyázz." Kezdtem félni. Gyorsan felfutottam az emeletre, lezuhanyoztam és az ágyamba feküdtem. Felmentem a közösségi portálokra, de nem volt semmi érdekes így lecsuktam a laptop tetejét és elfeküdtem az ágyon. Időm sem volt gondolkodni a napon, mert egyből elaludtam. Reggel iszonyú fejfájással ébredtem. Lementem a konyhába bevettem a fájdalom csillapítót, ezután felmentem a szobámba és felöltöztem. A választásom egy csíkos pulcsira esett és egy piros nadrágra. Lefutottam a lépcsőn és kimentem a garázshoz. Ráültem a biciklimre és amilyen gyorsan csak tudtam pedáloztam a fiúkhoz. Már majdnem ott voltam, mikor éreztem, hogy valaki figyel. Hátra fordultam és a fekete ruhás alakot pillantottam meg megint. A tempómat a kétszeresére gyorsítottam és néhány perc múlva a srácok házánál voltam. Bementem a kerítésen és a biciklimet gyorsan a falnak támasztottam. Csengettem, majd néhány másodperc múlva Lou nyitott ajtót.
-Szia.-mosolygott. Meg akartam ölelni, de megelőzött és megához szorított. A fejemet a mellkasába fúrtam mivel a 160 centimmel nem értem fel még a válláig sem.
-Louis megfulladok.-nyöszörögtem. Elengedett és a kanapéra ültetett, majd a kezembe nyomott egy lapot amin kották voltak.
-Ezt kéne eljátszanod.-mondta.
-Oké és hol?
-Stúdióba. Indulhatunk?
-Igen, de a többiek?
-Hazza Hopenál, Liam Danival, Zayn és Niall Justinnál.-magyarázott Lou.
-És te, hogy-hogy nem El-el?-kerekedett ki a szemem.
-Barátnőjével.-rántotta meg a vállát.
-Értem.-mondtam majd kinyitottam az ajtót és körbenéztem nincs-e itt a fekete alak. Egy lélek sem volt kint, így kiléptem az utcára. Louis elém ment a kocsijához.
-Hölgyem.-nyitotta ki az ajtót mosolyogva.
-Köszönöm uram.-nevettem, majd beszálltam. Miután beszállt ő is magyarázni kezdett. Nem nagyon figyeltem rá, így csak mindenre rávágtam:ahha, igen, értem, ja, perszen
-Alex te figyelsz rám?-mondta majd megállt az egyik "pihenősávban".
-Igen,persze.-mosolyogtam és megráztam a fejemet.
-Mesélj mi a baj.-nézett rám miközbe az arcomat fürkészte. Sóhajtottam és mesélni kezdtem. Mikor végeztem nem mondott semmit csak magához ölelt.
-Ha baj van szólj, mindig számíthatsz ránk. Vigyázunk rád.-suttogta Louis. Nem gondoltam volna, hogy van ilyen komoly oldala is. Visszacsusszantam a helyemre, majd Louis vezetni kezdett. Néhány perc múlva egy stúdió elött álltunk. Bementünk az épületbe. Louist követtem. Egy lift felé ment. Ő már bent állt, én kint néztem.
-Hahó Alex nem jössz?-nézett felém.
-Ja, de megyek.-nem vokt ínyemre a liftezés mivel klausztrofóbiám van. Neki dőltem a lift falának és vártam, hogy felérjünk. Fél perc múlva felértünk. Leültem a zongorához és a pappirra néztem majd játszani kezdtem. Az ujjaimmal gyengén nyomkodtam a zongora billentyűit, a világ megszünt körülöttem. Ezért szeretek annyira zongorázni. Mikor végeztem Loura néztem aki a zongora oldalának támaszkodott és mosolygott. Leült mellém és énekelni kezdte a "Kiss Me" c. Dalt és én játszani kezdtem. Még egy kicsit a stúdióban voltunk. Beszálltunk a kocsiba és a  Nando's felé vettük az irányt. Mikor beléptünk meglepetés fogadott minket.

El-t a történetbe kicsit dilisnek fogom beállítani, de amugy imádom.:DDd na kommizzatok, szavazzatok.:3xx

Bónusz rész.:D

Na itt van pár kép Alexről.:3

zongoraa.:D                                                                        Party time xd



Bmx..:3                                                                          


kicsit csinosabban.:D                                                      

  Erdőben.:D                                                                nincs hozzáfűznivalóm xd


Tonyval.:3      


                                      Bladioval lovardában.:D












                       Gördeszka.:D                                                                                              

1.rész

Na akkor itt az új történet 1. Része. Olvassátok és komizzatok, ha tetszik.:D csak akkor jön az új rész, ha lesznek komik.:D nem 1 komment után, hanem több után vagyis értitek.xdd Remélem tetszeni fog. Na nem húzom az időtöket, olvassátok.:)xx

*Alex.*

A lépcsőn futottam le éppen a bátyámhoz Tomhoz amikor az  egyik képen megakadt a szemem. A képen én voltam anyukámmal amikor még kiskoromban zongorázni tanított. Éppen léptem volna a másik lépcsőfokra mikor eggyel lejjebbre sikerült céloznom. Előre estem és lecsúsztam a lépcsőn. Mikor leértem a hideg padlóra egyből megpróbáltam felugrani, de nem sikerült.
-Mit csináltál megint prücsök?-nyújtotta a kezét a bátyám miközben nevetett.
-Nem vicces.-néztem rá csúnyán, de én is elnevettem magamat.-nem láttad a zöld-szürke cipzár nélküli pulcsimat?
-Szekrényed 2. Polcán keresd a kék és a fekete pulcsid között.-mosolygott.
-Mi lenne velem nélküled.-sóhajtottam.
-Valószínűleg egy óráig keresnéd a ruháidat, magadnak főznél és annyira rossz lenne, hogy "brékelve" hánynád körbe a lakást, pénz nélkül maradnál,mindenhonnan elkésnél, el..-sorolta Tom, de a szavába vágtam.
-Jó oké elég lesz.-mondtam majd felfutottam a szobámba és felöltöztem. Lebaktattam a lépcsőn és elköszöntem a bátyámtól. Fogtam a bmxemet és felpattantam rá. Az út felénél rájöttem, hogy ott hagytam a táskámat. Ennyire hülye lennék?Gondoltam majd kérek valakitől kölcsön tollat,pappirt meg padtársam könyvét nézem majd. Az utolsó kanyart vettem be a biciklimmel amikor a padtársammal Tonyval futottam össze.
-Szia Tony.-mosolyogtam rá majd leszálltam a biciklimről.
-Szia Alex, hogy vagy?-mosolygott rám ő is.
-Hát.. otthon hagytam a táskámat, nem tudnál adni majd egy tollat és egy pappirt meg nézhetném a könyved?
-Nem is te lennél.-nevetett.-Persze.-pont mikor beértünk az iskolába akkor csengettek. Tonyval elkezdtünk futni az osztályba. Mikor beértünk leültünk a helyünkre és Tony a táskájába kezdett kotorászni majd a tollat és a pappirt nyomta a kezembe. Elmotyogtam neki egy halk köszönömöt motyogtam majd belépett a tanár. Az óra már 10 perce ment mikor mellém sétált Mrs. Kings.
-Peterson kisasszony magának megint nincs itt a matematika felszerelése?-nyávogott éles hangon.
-Amint látja.-mondtam unottan majd megforgattam a szemeimet.
-Ne forgassa nekem a szemeit. Azonnal felhívom a bátyját üzen neki valamit?
-Igen. Üdvözlöm.-mosolyogtam a matek tanárra önelégülten.
-Alexandra Peterson azonnal jöjjön velem az igazgatóiba.-visított 3 oktávval feljebb a szokottnál. Felálltam és elsétáltam az igazgatóihoz Mrs. Kinggel a nyomomba. Mikor beléptünk az igazgató semleges arccal felnézett ránk majd sóhajtott.
-Mi szél hozott itt a héten másodszorra?-kérdezte az igazgató.
-Nem szél hozott hanem a matek tanár.-kopogtattam meg a fejemet arra utalva, hogy gondolkozzon. Tudom, hogy ez egy mondás, de akkor is..
-Alex, 1 hónapja kezdődött az iskola és már minden héten jártál itt. Még ezt elnézzük neked, de hamarosan nem fogjuk.-papolt az igazgató.
-Értem.-sóhajtottam.-mehetek?
-Mehet.
Szépen kiballagtam a teremből és a művészeti terembe mentem. Elsétáltam a zongora mellett és közbe végig húztam az ujjamat a billentyűkön. Leültem majd játszani kezdtem. Mikor elzongoráztam a Listen to your heart-ot 5 szempárt vettem észre az ajtóba. Ismeretlenek voltak, 18 év körüliek lehettek. Felhúztam a szemöldökömet és végig mértem őket. Az első szőke volt Nando's dobozzal a kezével, az arca kajamaradékos volt. A másodiknak fekete felzselézett haja volt és egy tükröt tartott maga mellett. A harmadik kék-fehér csíkos pólóba volt amin egy huzentróger helyezkedett el és piros gatyát viselt. A negyedik, hát nem tudom, nem volt semmi "megkülönböztető jel" rajta. Az ötödiknek barna fúrtjei voltak, zöld szemmel párosítva. A gondolatmenetemet az igazgató szakította meg. A fiúk között utat tört és odasétált hozzám, majd a telefonját a kezembe nyomta.
-Téged keresnek.-suttogta, majd a fülemhez emeltem a telefont.
-Igen?-kérdeztem a telefonba.
-Szia. Paul vagyok a fiúk menedzsere-menedzsere?!- mivel velük nem tudsz nagyon értelmes beszélgetést folytatni gondoltam felhívlak, hogy elmondjam. A fiúk új albumában lesz néhány szám amihez zongorázni kéne, de senki sem tud zongorázni. A hetek során körbetelefonáltunk minden helyet és az utolsó reményünk a művészeti gimi volt. Az iskolát egyből hívtam és az igazgató téged ajánlott. Lenne kedved elvállalni a dolgot, persze pénzért?-a bandáról nem tudtam semmit, de gondoltam majdd össze ismerkedünk és hát mégis pénzért.
-Igen.-mosolyogtam.
-Oké, akkor kicsit ismerkedj meg a fiúkkal remélem nem ijesztenek el a hülyeségeikkel. Szia Alex.
-Viszhall.
A fiúkra pillantottam majd mellém álltak.
-Zayn Malik.-mutatkozott be a fekete hajú.
-Liam Payne.
-Niall Horan.
-Louis Tomlinson.
-Harry Styles.-miután bemutatkoztak én is követtem a példájukat.
-Alexa Peterson.
-Nem is akarsz a nyakunkba ugrani, autogrammot kérni, közös képet csinálni vagy stb.?-nézett rám nagy szemekkel a szöszi.
-Nem. Mért kéne?-kérdeztem értetlenül mire elkezdték magyarázni.
-Még mindig nem?-kérdezett újból rá-sikítani sem akarsz?
-Nem.-rándítottam meg a vállam.-hiába vagytok gazdagok, a lányok kedvencei, világsztárok ugyan olyan emberek vagytok, nem sikítok, nem kivételezek.
-Ennek örülünk.-mosolygott Liam.-akkor elfogattad az ajánlatot?
-Igen.
-Akkor ideje össze ismerkedni.-mosolygott Louis.
-Üljetek oda.-mutattam a kanapéra.-még elintézek valamit.
-Mond nyugodtan, hogy wc-re mész.-mosolygott Zayn.
-Az osztálytársamat keresem meg.-húztam össze a szemöldökömet majd kimentem. Elsétáltam a folyosón keresztül az osztályhoz ahol még mindig ott volt a matek tanár. Gúnyosan rámosolyogtam majd Tonyhoz mentem. Elmeséltem mimdent neki majd megölelt és gratulált. Tonyn kivül nem nagyon volta barátaim, de ott volt még Jade akiben szintén barátra leltem. Mikor elmeséltem vissza siettem a fiúkhoz.
-Itt vagyok.-mondtam, de mikor beléptem elkerekedtek a szemeim. Niall Zayn után futott akinek a kezébe a kajás doboz volt. Harry és Louis a földön verekedett és Liam próbálta szétszedni őket.-ÁLLj!-ordítottam el magamat amire mindenki felállt.-Így már jobb. Akkor meséljetek magatokról.
-Niall mindig eszik, ír származású, tud gitározni, még mindig nem találja az igazit.-mesélte Liam majd a többiekről is mesélt.
-Mi lenne, ha beöltöznénk manóknak akik úgy néznek ki mint a Mikulás segítői és embereket ijeszgetnénk?-csillant fel Louis szeme. Felemeltem a kezemet és az arcomat beletemettem és ráztam a fejemet. A többiek is követték a példámat. Beszélgettünk több órát majd észrevettem, hogy haza kell mennem. Felálltam majd a többiek is. Lou felugrott és odafutott hozzám. Szorosan magához ölelt. Nagyon jól esett, mélyen beszívtam az illatát. Több percig álltunk ott, de nem akart elengedni.
-Louis engedd már el.-szólt rá Liam, majd elengedett és a többiek is megöleltek. Lekísértek az iskola elé,  felültem a biciklire. Zayn a kezembe nyomta a címüket és a telefonszámukat.
-Holnap gyere hozzánk elintéztük, hogy ne kelljen bemenned holnap. Várunk szia.-köszönt el Liam. Bólintottam és eltekertem. Már az utolsó kanyart vettem be és nem sokára hazaértem ránézten a címre. Nem volt messze a házuk tőlünk szerencsére. A tesóm még nem volt otthon, de remélem nincs ellenére a dolog.

Na itt az első rész, tudjátok komik után lesz rész. Bocs, hogy rövid lett és unalmas csak későn álltam neki, meg nagyon rosszul vagyok.:S na várom a véleményeteket. Mit szólnátok hozzá ha holnap raknék egy "bónusz részt" amibe képek vannak és a képen Alex és a barátai vannak? Na azt is komibaa:D bejegyzés alján szavazzatok ! Na ha holnapra lesznek komik lesz új rész!:)xx

Az utolsó rész.

Sziasztok! Na akkor itt az utolsó rész ebből a történetből. Az elején elbasztam így nagyon rövid lett. Ha kész az utolsó rész akkor elkezdem ugyan ezen a blogon az új történetet is. Bejegyzést ezen a címen keressétek:1.fejezet a kezdetek.
Remélem majd azt is olvassátok, de az viszont komi határos lesz!! Ezeket a bejegyzéseket nem fogom törölni!

*Harry szemszöge.*

Reggel Louis visítására ébredtünk. 
-Ébresztő gyerekeeeeek! Megbeszélni valónk van!
-Jól van Lou mindjárt megyünk.-ordítottam.
-Hol vagytok?
-Kint.
Louis beugrott közénk és lehúzta a takarómat.
-Ó értem, az este sem aludtatok.-nézett ránk fülig érő perverz vigyorral.
-Louis.-kiálltottunk rá Hopeval egyszerre.
-Jó megyeek.-visított majd kiugrált. Felöltöztünk és bementünk a nappaliba. Leültünk a fiúk közé.
-Mit akartatok?
-Az új albumunkon lesznek olyan számok amibe kéne zongorázni, de senki se tud így felkerestünk egy művészeti iskolát és megtaláltuk a megfelelő embert csak ezt ő még nem tudja.-Liam
-Név?
-Alex Turner. 17 éves laza bmx-es, deszkás lány. Kiválóan zongorázik, nem őrült rajongó sőt nem is nagyon tudja kik vagyunk.
-Tökéletes.
Miután megbeszéltük a dolgot elmentünk vásárolni.

*Hónapok múlva.*

Hope már teljesen rendben volt. Minden rendben ment, a munkájába előléptették van egy saját lova. Sajnos Hope nem vállalta a zongorázást így Alexet kerestük fel.

Na ez a rövidke utolsó rész ami mindent elárul szerintem. Majd holnap délután tudom csak megírni az új történet első részét.:S remélem olvasni fogjátok. Na puszi.:DDxx

Talán az utolsó rész

Na akkor itt van az utolsó rész, tudom korán, de nem nagyon komiztok/szavaztok. Szóval, ha holnapra lesz 6 komi /mindegyik más-más embertől./  és ugyanennyi szavazás akkor folytatom. Ha nem akkor holnaptól már egy másik történetet olvashattok UGYAN ITT EZEN A BLOGON!!!! A régebbi részeket nem törölném, hanem írnék egy rövid részt amibe vége lenne a történetbe. (A másik történetről előzetea, ha újat kezdenék:Alex egy 17 éves lány aki imád bmxezni, deszkázni, viszont a legnagyobb-legkedveltebb hobbija a zongorázás. Londonba lakik a bátyjával Tommal. Egyszer egy hívás érkezik ami talán megváltoztatja az egész életét. A One Directionos fiúk menedzsere hívta, hogy felkérje Alexet, hogy a fiúk új dalaihoz zongorázzon. Nem nagyon bírta az 1D-s "cicafiúkat.", de gondolta talán szerezhet egy kis pénzt. Alex szülei meghaltak, így egy hosszon volt Hope Evanssal, Harry Styles barátnőjével. Miután megismerte a fiúkat nagyon megkedvelte őket, majd kezdett beleszeretni a banda legviccesebb tagjába. Nem merte még magának se be vallani hiszen még sosem volt szerelmes és Louisnak barátnője volt. Vajon ebből mi fog kisülni?!) Na itt az előzetes holnap 15:30-ig várok, ha nem lesz meg a komi akkor újnak állok neki.

*Hope szemszöge.*

Hazzaval miután kibékültünk elkezdtünk filmetnézni a szobámba. Bekapcsoltam a tv-t és beraktuk a DVD-t. Az utolsó dal című filmet néztük. Legalább százszor láttam, de imádom. A film felénél felálltam, de ahogy felálltam egyből meg is kellett kapaszkodnom az ágy szélébe. Harry azonnal felugrott és elkapott. Megköszöntem, majd nagy nehezen lebotorkáltam a lépcsőn nem sok sikrrel. Az utolsó fokon sikerült leesnem, nem nagyon foglalkoztam vele, felálltam és mentem tovább. Kimentem a teraszra és elvettem a dohányzó asztalról a cigis dobozomat az asztalról. Rágyujtottam és leültem a fűbe.
-Hope Evans teszed le azt a cigarettát!Ne tedd tönkre magad.-ordított Harry az ajtóból. Nem várta meg a válaszomat csak kikapta a kezemből.
-Kérem vissza.-néztem rá durcásan.
-Nem erre semmi szükség.-mondta, majd elnyomta a cigit és eldobta.
-Hát jó..
Vissza felmentünk és néztük a filmet. A fejemet a mellkasán pihentettem, Harry a hasamat simogatta körkörösen. Mikor vége lett a filmnek fel akartam kelni, de az orromból folyni kezdett a vér. Gyorsan a fürdőbe rohantam és lemostam a vért a kezemről, majd a mosdó kagylóba hajtottam a fejemet, hogy oda csöpögjön. Harry oda állt mellém és a hajamat a fülem mögé türte és hátulról átölelt.
-Ennek sosem lesz vége.-szorítottam össze a szemeimet, de még így is egy könnycsepp 'préselődött' ki rajta.-fáj a fejem, szédülök, az orrom egyfolytában vérzik, a kajára még ránézni sem bírok, a hajam kifakult, az arcom sápadt, a kezem tele van hegekkel. Lelkironcs vagyok.-szerencsére elállt a vérzés. Lemostam az arcomat és sírni kezdtem. Hazza maga felé fordított.
-Lehet, hogy gyenge vagy, sápadt az arcod és a többi, de nekem te vagy a legszebb és a legtökéletesebb.-letörölte a könnyeimet a kezével, majd felültetett a mosdó szélére és átölelte a derekamat. Csak mosolyogtam mint a tejbetök. Közelebb hajolt és a fülembe suttogta:
-Szeretlek..mindennél jobban.-suttogott majd egy puszit nyomott a nyakamra és megcsókolt.-Na de ideje enni, nagyon lefogytál.-mosolygott majd felvett az ölébe és levitt a konyhába. Elkezdett főzni, engem leültetett a kanapéra tv-t nézni. Egy óra múlva Harry megfogta a kezemet és kivezetett az udvarra. Mivek kint már sötét volt és hideg rámterített egy pokrócot. Kint egy sátor állt mellette tábortűz és mécsesek kicsit messzebb.
-Harry ez gyönyörű.-mondtam majd elé léptem és a takaróval őt is körbe "kerítettem" vele. Lábujj hegyre álltam és megcsókoltam. Legalább 5 percig csókolózhattunk mikor eltávolodtam tőle.
-Éhes vagyok van kaja?-néztem bociszemekkel Hazzara.
-Persze.-nevetett.-végre eszel valamit.-oda mentünk a mécsesekhez és enni kezdtünk. Mikor végeztünk ledőltünk egymás mellé és a csillagokat néztük.
-Hozzunk le takarót és párnát.-adtam az ötletet.
-Te maradj itt majd én hozom.
5 perc múlva Harry takarókkal jött le. Megfürödtünk és bemásztunk a sátorba. Hazza ledölt és én a mellkasára tettem a fejemet.
-Köszönöm.-suttogtam a fülébe.
-Mégis mit?
-Hogy itt vagy mellettem még így is.
-Hogy?
-Hogy nem vagyok tökéletes.-mondtam majd az arcomat a vállába temettem az arcomat. Nem válaszolt csak  megfogta a derekamat és az ölébe ültetett úgy, hogy vele szembe legyek.
-Ahogy mondtam már tökéletes vagy.-mondta és elmosolyodott. Felült és megcsókolt, de ez nem olyan volt mint a többi. A combomat kezdte simogatni. Levettem a pólóját majd ő is az enyémet ami térd alá ért így nem volt rajtam gatya. A kockáit kezdtem simogatni miközben csókoltuk egymást.
-Biztos akarod?-kérdezte aggódó szemekkel.
-Mindennél jobban.-mosolyogtam.
Az este további részében....hát nem sakkoztunk.:'dd a többit a fantáziátokra bízom.

Na akkor itt van az új rész ami lehet, hogy az utolsó is volt ebben a "történetben." Bocs, hogy ilyen rövid és unalmas lett,de mostanában nincsenek jó napjaim. Innen jött az "orrvérzős, heges kéz, szédülés, étvágytalanság, fejfájás" ötlet. Nem tudom mi van velem._. Na akkor holnap 15:30 szavazás, komizás vége.:DDxx

23. rész.

*Hope szemszöge.*


Mikor beléptünk az ajtón Danit pillantottam meg Liam ölébe. Csak mosolyogtam, nem mondtam semmit. Felvittük a cuccainkat és leültünk az ágyra. Nagyon hiányzott már a zongorám. Mióta megtudtam, hogy elhoztuk azóta naponta játszok rajta. Átmentem a másik szobába és a zongora mellett sétáltam, végig húztam az ujjamat a billentyűkön. Leültem és játszani kezdtem. Nem sokkal késöbb 6 szempárt vettem észre az ajtóban. A fiúk és Danielle álltak és néztek.
-Ennyire rossz lenne?-nevettem
-Nem, gyönyörű.-mondta lassan Liam a szavakat. Csak bólintottam és oda sétáltam hozzájuk.
-És újra összejött a gerlepár?-néztem ördögi vigyorral Liamékra.
-Igen.-mondták egyszerre, majd egymásra mosolyogtak. Olyan aranyosak.
-Felelsz vagy merszezzünk.-csillant fel Niall szeme. Mindenki beleegyezett.
-Áthívhatom Perriet?-nézett ránk kérlelő szemekkel.
-Részemről persze.-mosolyogtam majd a többiek bólogatni kezdtek. Fél óra múlva Perrie is megérkezett.
Elkezdtünk játszani.

*Harry szemszöge.*


Louis pörgetett az üveggel ami rám mutatott. Lou gonosz mosollyal nézett rám, kezdtem félni.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek.
-Hopenak baba péppel kell etetnie és neked a kisbabát kell játszanod, majd levideózzuk és felrakjuk Twitterre. Liam előhúzott Danielle táskájából egy üveg pépet.(?!) Fogalmam sincs mért tart magánál. Hope etetni kezdett és gügyögött. Szinte mindenki sírt már a röhögéstől. Néhány óra múlva kezdtük unni a játékot így abba hagytuk. Mindenki feküdt a földön, széken, kanapén, fotelban. Hope az egyik széken feküft keresztbe.
-Úristen.-itt mindenki oda nézett.- eltűnt a köldököm.-ordított és a hasát simogatta. Mindenkiből kitört a röhögés. Hope telefonja csörgött az emeleten ezért felment. A többiekkel lent unatkoztunk már 10 perce, de Hope még sehol. Felmentem a szobájába és láttam, hogy a telefonjával a kezében nevet. Hátulról átöleltem amitől kicsit összerezzent. Mikor letette a telefont le akart menni, de visszahúztam és az ágyra fektettem. Adtam egy puszit a szájára majd csikizni kezdett, amire felsikított.
-Halkabban gyerekek mi is itt vagyunk.-hallottam lentről Lou hangját. Hopeval nevettünk és lementünk a többiekhez. Még beszélgettünk egy kicsit aztán elmentek a többiek. Miután elmentek elvégeztük az esti teendőket és bedőltünk az ágyba. Néhány perc múlva már aludtunk.


*Másnap/Hope szemszöge.*


Reggel telefoncsörgésre ébredtem, Dani volt az.
-Jó reggelt álomszuszék.-ordított a telefonba amitől úgy megijedtem, hogy leestem az ágyról.
-Úr Isten tudod, hogy megijedtem?!.-nem válaszolt csak nevetett.-amúgy mizu?
-Ja csak szólni akartam, hogy délután lesz a háttértáncos válogatás.
-Tényleg el is felejtettem..Mire menjek?
-Délre. Na de menj készülődni.
Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem meg a szokásos és szóltam Hazzanak, hogy keljen fel. Ő is elintézte a dolgait és együtt indultunk a stúdióba. Odamentem Danihoz és megbeszéltük a dolgokat. Néhány perc múlva megmutattak egy-két lépést és egy "csapatba" majd külön is eltáncoltatták velünk. Épp én jüttem volna mikor megakadt valamin a szemem. Caroline(nem tudom, hogy jól írtam a nevét xd) Hazzaval beszélgetett és mikor meglátta, hogy figyelem őket megölelte Hazzat és 2 puszit nyomott az arcára. Nem nagyon foglalkoztam vele mert láttam, hogy Harry lesokkolva állt, valószínűleg nem értette a helyzetet. Mikor mindenki végzett bejelentették, hogy kik fognak ezentúl az X-Faktorban háttértáncosokként táncolni. Legnagyobb meglepetésemre én is ott voltam. Gyorsan elújságoltam Harrynek és elindultunk haza. Mikor haza értünk lehuppantunk a kanapéra és csendben ültünk egymás mellett. Harry a telefonján nézegette a képeket. Gyorsan kikaptam a kezéből és én is végig "pörgettem" őket. A fele tele volt róla és Caroline-ról készült képekkel. Nem foglalkoztam vele. Az üzeneteit néztem. Szinte csak Caroline-től kapott üzenetek voltak benne.
-Sajnálom, hogy nem vagyok neked elég jó.-fordultam Hazza felé könnyes szemekkel, majd a kezébe nyomtam a telefont és a konyha felé mentem, de Harry megfogta a kezemet és vissza húzott.
-Miről beszélsz?-simogatta meg az arcomat. Kikaptam a telefont a kezéből és az üzeneteket mutattam neki.-Elfelejtettem kitörölni.
-Ahha, 2 éve nem törölted ki, tudod én az exeim üzeneteit nem szoktam tartogatni. Kérlek hagyj békén.



* Harry szemszöge.*


Miután kimondta ezeket a szavakat a szívem szakadt meg. Igaza volt. Jobbnak láttam, ha egy ideig hagyom, had gondolja át a dolgokat. Louis mindennap ment hozzá. Hetekig nem beszéltünk. Lou mesélte, hogy Hope tönkretette magát. Sápadt, a haja ki van fakulva, nem eszik, rászokott a cigire, minden este bulizik és eléggé beszokott rúgni. Csak teltek a napok, de ahányszor bekopogtam Hopehoz mindig elküldött vagy nem nyitott ajtót. Egyik nap Louis sápadt arccal jött haza.
-Louis mi történt?Baj van?-futottam Louhoz szinte már sírva.
-Menj el Hopehoz most azonnal, ha nem enged be mássz be az ablakon vagy nem tudom, szüksége van rád.- suttogta Lou majd megölelt. Amilyen gyorsan csak tudtam beszálltam a kocsiba és Hopeékhoz vettem az irányt. Kopogtam, de nem nyitott ajtót. Akkor jutott eszembe, hogy a stúdióba van.


*Hope szemszöge.*


Épp harmadszorra próbáltuk a táncot mikor Harry toppant be. Nem foglalkoztam vele. Hosszú ujjú pulcsikat/pólókat viseltem a kezem miatt. Féltem, hogy bárki is meglátja a vágásokat. Éppen emeltem volna fel a kezemet mikor lecsúszott a pólóm ujja. Gyorsan visszahúztam és körbenéztem, hogy senki sem látja-e. Szerencsére senki sem vette észre. Mikor végeztünk épp inni mentem a táskámhoz mikor egy ismerős hangot hallottam.
-Én láttam.-hallottam Harry hangját. Ránéztem. Láttam rajta, hogy már majdnem sírt.
-Mit?-játszottam a hülyét.
-Ezt.-mondta és megragadta a kezemet, majd felhúzta a póló ujját.
-Áúú.-szisszentem fel.
-Hope mért csinálod ezt?Nem érdemled meg! Ne tedd ezt soha többet.-sírt Hazza.
Nem válaszoltam rá, csak szorosan megöleltem. Rá nem lehet haragudni. Nem hagyta abba a sírást ezért a zsebemből egy zsepit húztam elő és letörölgettem az arcáról a könnyeket és egy puszit adtam rá. Még mindig könnyes szemekkel elmosolyodott és a hajamba túrt. Az arca egyre közelebb volt, míg végül az ajkunk nem ért össze.



Oké tudom nem annyira romantikus, de a felénél kaptam észbe, hogy a mainak romantikusnak kéne lennie. xd Mivel már nagy része meg volt írva nem volt szívem kitörölni.. Most lehet egy ideig nem leszek, de majd pótolom megígérem! Legyetek jók.xx:)