37. rész-The End!

Hát köszönöm, hogy idáig itt voltatok velem, komiztatok szavaztatok és ennyi oldalnézettséget összehoztatok:3 leírhatatlan érzés♥ #1Dfamilyforever♥

*Louis*
-A baba meghalt.-folytatta a mondatát az orvos.
-Mi?-szólaltunk meg Alex-el egy emberként.-és ilyenkor mit lehet csinálni?-folytatta a lány remegő hangon.
-Vetélés. Jó lenne minél előbb túl esni rajta.-válaszolt az orvos.
-Mi a legközelebbi időpont?-sóhajtott Alex, mire az orvos a jegyzettömbjére nézett és vadul helyet kezdett keresgélni.
-Ma 1 óra múlva.
-Tökéletes.-mosolyodott el izgatottal Alex.

*1 hét múlva*

Alex a műtéten sikeresen túlesett és már a fiúk is tudtak róla. Szerencsére a nem akadt semmi komplikáció és minden rendben ment, de viszont napok óta egyre többet veszekedünk..
-Sokkal jobb lett volna ha nem is ismerkedünk meg.-rivalltam rá a lányra.
-Tudod mit? Igazad van. Te is csak egy nagy hiba voltál az életemben.-ordított ő is könnyes szemekkel.

-Én nem úgy értettem.-dadogtam zavartan mikor leesett, hogy mit is mondtam. Ő csak megrázta a fejét. Az ajtóhoz ment, gyorsan kinyitotta és futni kezdett London utcáin. Gondolkodás nélkül utána eredtem és futni kezdtem, de ő már messze előttem járhatott. Visszafutottam a kocsimhoz és beültem, majd a gázra léptem. Már az egyik mellékúton mentem a megengedett sebességhatáron felül, de még sehol sem találtam. Még jobban rátapostam a gázra, de mivel az út jeges volt, csúszott a kocsi. Próbáltam megállítani, de nem ment. Éppen szemben jött velem egy kocsi. Csak egy csattanást hallottam és minden elsötétült.

*Alex*

A szívem vadul vert miközben én az egyik kidőlt fatörzsre ültem le lihegve. Az erdő közepén voltam teljesen egyedül, elveszve. Miután kicsit jobban lettem felálltam és a kiutat kezdtem keresni, de néhány perc múlva a fájdalomtól összeestem. A szívembe mintha egy kést szúrtak volna. Hirtelen egy kép ugrott be amin Louis fekszik vérben a kocsija mellett. Át se gondolva a dolgot újra futni kezdtem. Fél óra múlva már kint voltam az úton és hazafelé tartottam. Kb. megint egy fél óra után értem haza, de mivel nem találtam senkit se otthon ezért a kórházba mentem. Sajnos volt egy olyan megérzésem, hogy ott vannak.

**

-Minek van telefonod, ha nem tudod fel venni?-rivallt rám Harry mikor már a kórterem előtt álltunk.
-Nem volt térerő az erdőben. Sajnálom.-hajtottam le a fejemet miközben a könnyeimmel küzködtem.
-Hé Alex mi történt?-ölelt magához Liam és Zayn egyszerre(?)
-Összevesztünk, elfutottam és egy erdőben kötöttem ki. Minden az én hibám.-estem össze zokogva.
-Hé, nem lesz nagyobb baja.-simított végig a kezemen Nialler. Próbált mosolyogni, de láttam, hogy neki sem megy.

**

Órák múlva egy nyúzott arcú doktor lépett ki a műtőből.

-Sajnálom, de Mr. Tomlinsont nem tudtuk megmenteni.-hajtotta le a fejét. Ha most nem egy kórházban lennénk akkor tuti nevettem volna a neven. Nem tudtam felfogni. Lehetetlen. Nem mehetett még el. A könnyeim lassan cikázva folytak le az arcomon.-Még bemehetnek tőle elköszönni, néhány perc múlva lekapcsoljuk a gépről.
Lassan besétáltam Paullal, a fiúkkal, a barátaikkal, a családjával mivel közben ők is megérkeztek. Lassan a már szinte falfehér test fölé hajoltam és a homlokára egy puszit nyomtam. Mindenki beszélt vele egy sort és megölelgette, míg én hátul álltam. Végül én is odafértem és megszorítottam a hideg kezét.
-Sajnálom, miattam történt minden. Nem hittem volna, hogy baj lesz belőle. Ne haragudj rám kérlek.-csuklott el a hangom. Ő erőtlenül mosolygott és az ajkait az enyémekre tapasztotta. Mikor elváltunk egymástól még félig nyitott szemekkel rám nézett.
-Kérlek lépj tovább rajtam, élvezd az életet és soha ne légy szomorú. Nem haragszok. Remélem sok év múlva még találkozunk.-halkult el. Még egy pár mondatot mondott a Directionerekről és megkért, hogy adjam át nekik. Pár perc múlva az orvos jött vissza. Még óvatosan egy csókot leheltem a szájára, majd végleg elment. A termet csak a csipogás és a zokogás hangja töltötte be. Zokogva a már halott fiú mellkasára dőltem. Fél óra múlva sikerült haza mennünk. Este még átadtuk az üzenetet Loutól a Directionereknek és Ustreamon válaszolgattunk a kérdésekre. Twitteren trendek voltak: #RIPLouis #Staystrong1DFamily.

**

Reggel kisírt szemekkel ébredtem Niall mellett. Levánszorogtam a konyhába és csináltam magamnak teát. Később a fiúk is levánszorogtak. Abban a pillanatban csengetni kezdtek. Kinéztem az ablakon, de abban a pillanatban vissza is húztam a fejemet. Kint kb. 100 -vagy több- lány és fiú állt. Az utca velük volt tele. A fiúk kiléptek, majd én is mögéjük léptem. Hirtelen énekelni kezdett mindenki. A Forever Young-ot kezdték énekelni. Volt aki sírva, de volt aki csak lehajtott fejjel énekelt. A kezemet a számra raktam és elámultam. Mikor abbahagyták sírva mentünk ki és végig öleltünk mindenkit. Beszélgettünk velük és megpróbáltuk egymást támogatni. Hihetetlen. Ők nem képért és aláírásért jöttek hanem segíteni.Órákig beszélgettünk, majd mindenki szinte sírva hazavonult.

*1 hónappal később*

Még mindig nem tudjuk felfogni Louis halálát. A fiú temetésére Directionerek is eljöhettek mivel ez volt a kívánsága. Volt aki Japánból, Amerikából, Magyarországból is ide repült csak azért, hogy még elköszönjön tőle. Egyik este fáradtan mentem a fürdőbe és gondolkodni kezdtem. Minden miattam volt. Nem érdemlem meg az életet. Ha ő nem élhet akkor én se. A tükörbe az arcomat bámultam, majd a fiókból egy borotvapengét vettem elő és magamra zártam az ajtót, hogy senki se tudjon megakadályozni. Lassan végig húztam az éles tárgyat az ereimen és a kád szélére ültem. Néztem ahogy lassan elvérzek. Láttam ahogy lepörög a szemem elött kockákban az első csókom, az első együttlét, a nevetések, sírások, buli,szenvedés stb. Az én "mesémnek" itt már vége van..


Na itt lenne az utolsó rész. Remélem egykettőtöket megtudam siratnii:D Bocsánat, hogy nem raktam ki a megadott időpontra de elromlott a gépem:cc Remélem nem haragudott meg senki a végéért, de nem akartam olyan szokásos tucat blog végeet, hogy összeházasodtak, minden happy, gyerekeik születtek stb:d légyszíves komizzatok így utoljára és írjátok le a véleményeteket:3 akár névtelenül is. Olyan is írhat akinek nincs fiókja.! nagyon sokat jelentene.
ITT (másik blogomon) még megtalálhattok!! (kattintsatok az ITT-re xd)

"Mar megint"

Elnezest, hogy meg mindig nem raktam ki a reszt, de elromlott a gep es ott van megirva a vege! Ha jo lesz egybol kirakom.

utolsó rész!

Holnapra meg lesz írva az utolsó rész ;)! Csak holnapra tudom hozni mert azt szeretném, hogy kicsit hosszabb legyeen és drámaira sikerüljön:DD Elmondom előre, hogy nem olyan vége lesz mint a többi átlagos tömegblognak ;)

És hogy miért lesz itt a vége?
1. Sokan mondták, hogy nincs rá időm, keveset írok.--> az írás NEM kötelességem nekem csak egy "hobbi. Akkor írok amikor akarok!!
2.Egészségügyi okok miatt, amit senkinek sem kívánok!-->ne gyertek azzal, hogy emellett tudnék írni, mert ti pl. arra gondoltok, hogy megfáztam vagy ilyesmi. Ennél sokkal rosszabb!!
3.Kevés idő. Nekem is van társasági életem. Mellette tanulnom kell. gondoljatok bele. Délután 2-5-6 tanulás, 7-8-ig egyéb dolgok. 7,8- írás 9-ig. Ez nem elég idő arra, hogy írjak, valamikor kedvem sincs hozzá!
4.A barátaimnak szüksége van rám. És nekem is rájuk. Hella, Beri értik az a lényeg :')

SAJNÁLOM, HOGY NEM VAGYOK TÖKÉLETES!!!
A másik blogomon elérhettek még!!

36.rész

Mivel összejött a 4 komi itt a rész:33 nézzetek be a másik blogomba is :) Na nem húzom az időtöket :3


*Alex*

Nagyszerű. Hogy mondjam el Louisnak? Álljak elé és mondjam azt neki, hogy:Szia Louis terhes vagyok. Veled mizu? Semmi? Oké szia. és hagyjam ott? Esetleg ültessem le és adjak nyugtatót a kezébe? Majd meglátjuk.
-Alex élsz még?-dörömbölt a mosdó ajtón Jade. Megráztam a fejemet, majd kinyitottam az ajtót. Ő a terhességi tesztre pillantott és gyengén átölelt.

**

Késő este már egyedül ültem a nappaliban egy poharat szorongatva, amibe vodka volt öntve. Pillanatok múlva a fiúk léptek be. Szerencsére Louis ment leghátul, lemaradva a többiektől. Elmentem előtte és halkan odasúgtam neki, hogy terhes vagyok, majd bementem a konyhába és letettem az üres poharat. Louis egyből utánam jött és kérdően rám nézett.
-Mi kéne ha volna?-mosolyogtam rá.
-Terhes vagy?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Igen.-hajtottam le a fejemet.
-És ugye tőlem van?
-Úristen Louis.-csaptam a homlokomra.-Igen.
-Apa.-ordított, de én befogtam a száját. Hirtelen Harry a konyhába termett és felhúzott szemöldökkel ránk nézett. Louis értette a célzást, így leszedtem a kezemet a szájáról.-Apa hívott.-bólogatott. Hazza értetlen fejjel kivonult
-Louis 18 éves vagyok.. én még nem akarok gyereket.-néztem rá könnyes szemekkel.
-Ha idősebb lennél felháborodnék, de tudom, hogy ehhez még túl fiatal vagy és nem akarlak ilyen terheknek kivetni, úgyhogy egyetértek veled.-bólogatott, majd felvett az ölébe és megcsókolt.

*1 hét múlva*

Csukjában és napszemüvegben ültünk a nőgyógyászati ajtó előtt és vártunk, hogy kimondják a nevemet. Percek múlva meghallottam a nevemet és Louissal a nyomomba beléptem a rendelőbe.

**
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét az orvos.

35. rész

Itt a megígért rész ;) a komihatár még mindig 4 :DD

*Alex*

És hogy szeretnénk átvinni ezt a sok cuccot?-néztem rá Loura.
-Hát majd elviszem több fordulóba.-bólogatott értelmesen, majd elkezdett bepakolni a kocsiba. Miután bepakolt elindult és már itt sem volt. Bementem a házba ahol a bátyámat találtam, aki a bőröndöket méregette.
-Hova-hova?-szólalt meg összezavarodottan.
-Louishoz költözök.-rántottam vállat és a kanapéra dobtam magamat.
-Nem engedtelek el.

-18 éves vagyok, papíron már felnőtt vagyok. Azt csinálok amit akarok. Az én életem, az én döntésem.
-Igazad van.-rázta meg a fejét és rám hagyta a dolgot.

**

Louis lihegve dőlt el a nappalijukban lévő kanapén miközben a fejét fogta.
-Csak nem elfáradtál a táska cipelésbe?-kacsintottam rá.
-Mennyi cuccod van még kint a kocsiban?
-Három.-állapítottam meg miután kinéztem az ablakon.

*néhány hónap múlva, március*

-Fiúk elmentem!-ordítottam a bejárati ajtó előtt és elindultam Eleanorhoz. Hát igen. A hónapok alatt nagyon jóba lettünk. Percek alatt oda értem és halkan kopogtam. El nemsokára ajtót nyitott, egy öleléssel köszöntöttem és beléptem. A délután folyamán filmet néztünk és beszélgettünk, majd késő este haza indultam.
Haza érve egyből a fürdőbe mentem. Meglepődve vettem észre, hogy Louis ügyködik bent. Gyergyákat gyújtott és egy üveg pezsgőt helyezett a kád szélére. A vízbe öntött egy kis fürdő sót, majd megfordult. Mivel nem vette észre, hogy mögötte állok megijedt és a szája elé kapott.
-Azt szerettem volna, hogy meglepetés legyen.-biggyesztette le az ajkait. Küldtem felé egy mosolyt, kisétáltam a helyiségből, becsuktam az ajtót és néhány másodpercig megálltam az ajtó előtt. Lassan kinyitottam az ajtót és úgy csináltam mintha meglepődtem volna és Louis nyakába ugrottam.

*3 nap múlva*

Napról napra rosszabbul érzem magamat. Sápadt vagyok, egész nap eszek vagy hányok. Ma egyedül vagyok mivel a fiúk interjún vannak. A gondolat menetemet kopogás szakította félbe. Az ajtóhoz vánszorogtam és lassan kinyitottam. Az ajtóban Jade állt. Átöleltem és behívtam. Mesélni kezdtem neki. Ő se szó, se beszéd nélkül itt hagyott. Mi rosszat mondtam? Negyed órával később egy terhességi teszttel a kezében jött vissza. A kezembe nyomta és belökött a mosdóba. Miután elvégeztem amit kellett vártam öt percet és a tesztre néztem. Ezt elbasztam.

34.rész

Remélem tetszeni fog :) nézzetek be az új blogomba :33  komihatár: 4 komment :D na nem húzom az időtöket  olvassátok :DD♥


*Louis*

Már tárcsáztam volna Eleanort mikor valaki csöngetni kezdett. Letettem a telefont és egy sóhajtás kíséretében lefáradtam kinyitni az ajtót. Meglepetésemre El lépett be rajta mosolyogva.
-Szia El, éppen hívni akartalak.-engedtem beljebb. Egy szó nélkül leült a kanapéra és rám nézett kérdőarccal, majd újra elmosolyodott.
-Te mindenre emlékszel.-mosolygott. Nem tudom mi történhetett vele. Álmába biztos fejbe verték répával és megjavult.
-Igen, de te ennek örülsz?-húztam fel a szemöldökömet.
-Örülök. Itt van Alex?-nézett a lépcső felé.
-Igen. Szeretnél vele beszélni?
-Ha lehet.
Rámosolyogtam és felmentem Alexhez Eleanorral az oldalon. Mikor beléptem a szobába elmosolyodtam. Alex keresztbe feküdt az ágyon és édesen szuszogott. Leültem mellé és elkezdtem a haját simogatni, amire felébredt. Rám mosolygott, majd mikor megpillantotta az ajtóban álló lányt az arca elkomorult.
-Nyugi nem zaklatni jöttem.-mosolygott El és az ágy szélére ült. Alex is felült és a lányra nézett.-Csak bocsánatot akartam kérni..-itt hatás szünet-hogy eddig nem öltelek meg.-nevetett fel ördögien El.-csak vicceltem.-röhögött, amire mi is elnevettük magunkat.
-Bocsánat kérés elfogadva, részemről.-kacsintott Alex.
-Részemről is.

**

*Alex*


Átmentünk hozzánk és éppen egymáson feküdtünk össze vissza, mikor Loui megtörte a csendet.
-Nem gondolkoztál még az összeköltözésen?-nézett rám aranyosan.
-Nem.-néztem rá értetlenül.
-És nem szeretnél hozzánk költözni.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Hát..-húztam az agyát.-talán. Na jó igen.-nevettem és az arcára nyomtam egy puszit.-De mikor?
-Akár ma.-rántott vállat.
-Akkor neki állok összepakolni a cuccaimat.

**

1 óra múlva hatalmas bőröndök, táskák. álltak a szobám falánál.


Sajnálom, hogy rövid lett :| Szombatra meg lesz az új rész ha összejön a 4 komi.:D ha még péntekre összejön akkor már fel rakom péntek este:D

+2 komi

A következő részt, akkor fogom hozni ha meg lesz az előző bejegyzésnél a 4 komi.. xx:)

33. rész

az ígért rész :DD

*Alex*

Nagyszerű. Most Mit csináljak? Louis nem volt lent, így gondolom a szobájában volt. Felmentem Niall szobájába és lefeküdtem az ágyra, majd lecsuktam a szememet. Percek múlva besüppedt az ágy széle, de mivel félálomban voltam nem nagyon foglalkoztam vele. Pillanatok múlva már aludtam.

*Louis*

Éppen le akartam menni a konyhába, de mikor elhaladtam Niall szobája mellet meglepődtem. Azt hittem Niallék elmentek interjúra. Visszamentem becsukni az ajtót, de mikor megláttam az ágyon fekvő lányt meglepődtem. Leültem az ágyra és a karját végig simítottam a kezemmel. A haját eltűrtem az arcából és az arcára egy puszit nyomtam volna, de mivel nem figyeltem a szája sarkára ment. Mellé feküdtem és én is elaludtam. Álmomban az elmúlt egy hónap eseményei "előjöttek".

-Louis kelj fel.-böködte a hasamat Alex, de viszont én nem mozdultam.-kinyírom Kevint.
-Ébren vagyok.-ugrottam fel gyorsan, de azzal a lendülettel vissza is feküdtem, mivel túl gyorsan keltem fel és szédülni kezdtem.
Mindenre emlékeztem. Alex leült mellém és ásított egyet, majd rám pillantott. A derekánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam viszont ő eltolt magától.
-Ez mi volt?-húzta fel a szemöldökét.
-Mindenre emlékszek.-mosolyogtam rá.
Mivel nem hitte el kérdéseket kezdett el feltenni, amikre persze tudtam a választ.
-Most már elhiszed?-vontam magamhoz. Nem válaszolt csak megcsókolt.
-És mi lesz Eleanorral?-nézett rám kérdőn, miután elszakadtunk egymástól.
-Felhívom.-jelentettem be, de akkor még nem tudtam milyen kihívás vár rám.

Na itt a karácsonyi ajándékom nektek, remélem örültök, hogy újra együtt van a "Loux" páros (Alex+Lou, köszönöm Hella♥) Boldog karácsonyt♥

32. rész

Remélem tetszeni fog, és boldog karácsonyt :33♥♥

*Liam*

A szobám ajtaját nyitva hagytam és kihangosítottam a telefont, majd elterültem az ágyon.
-Mi az, hogy csak egy félreértés volt?

*Louis*

Éppen leakartam menni kinyitni az ajtót Eleanornak, mikor meghallottam Alex hangját Liam szobájából. Benéztem, de csak a fekvő Liamet találtam és mellette a telefonját. Tovább akartam menni, de egy érdekes mondat hagyta el Alex száját.
-Liam, csak azt mondta, hogy gondolja, hogy mi volt köztünk és nem azt, hogy emlékszik. Magától kell rájönnie.-mondta Alex vékony hangon.
-Az orvos azt mondta, hogy akár hónapokig is tarthat az amnéziája, ki tudod te azt várni?
-Ki.
A beszélgetés többi részét nem hallottam, inkább lementem kinyitni az ajtót.
-Ennyi ideig tartott kinyitni?-vinnyogott El, agyonázva. Ráharaptam a szám szélére, hogy ne röhögjem el magamat és beengedtem.
-Sajnálom El, de el kell mennem.-hazudtam. A lány értetlenül állt, majd szó nélkül kiviharzott. Felmentem a szobámba és gondolkozni kezdtem.


**


*Alex*

Másnap reggel kómásan igyekeztem az iskolába. Az iskola elött még elszívtam a cigimet, majd fáradtan besétáltam. A folyosón össze találkoztam Jadevel és Tonyval akik az osztály elötti padon ültek. Leültem Jade mellé és a fejemet a vállára hajtottam.
-Úgy nézel ki mint valami élő zombi.-nézett rám nagy szemekkel Tony.
-Biztató vagy.-néztem gyilkos szemekkel Tonyra.

**

-Nialler.-ugrottam az említett fiú nyakába mikor ajtót nyitott.
-Bocsi Alex, de el kell mennünk interjúra, de ha már itt vagy maradhatsz is Louival.-mondta, majd kilépett az ajtón és beült a többiek közé az autóba.

Holnapra megpróbálom hozni a részt :**♥

31.rész

Itt az új rész manók :$

*Alex*
Éppen egy fagyis dobozzal a kezemben ültem le a tv elé mikor valaki csöngetett.
-Beszélnünk kell.-mondta Louis miután ajtót nyitottam neki.
-Neked is szia.-forgattam a szemeimet-gyere csak be.
Lassan a kanapéhoz ballagott és leült, majd én is mellé ültem.-hallgatlak.
-Mi együtt voltunk?-kérdezte lehajtott fejjel.
-Nem.-válaszoltam elhaló hangon.
-Mért hazudsz? Akkor ez mi?-nyomta a telefonját az orrom alá, amin az üzenetek voltak megnyitva.-emlékszek mindenre. Vagyis az üzenetek alapján tudok következtetni.
Szóval nem is emlékszik..hmm, akkor jöjjön a kegyes hazugság.
-Louis az csak egy félre értés volt kettőnk között. Te mindig is Eleanort szeretted.
-Hát..akkor szia.-intett bizonytalanul, majd az ajtóhoz lépett és még utoljára rám nézett, majd kiment. Sírva elterültem a kanapén és a fagyis dobozt a kezembe vettem.

*Liam*

Louis mindent elmesélt. Nem tudom mért csinálta ezt Alex. Este még hallottam Louis hangját, miközben valakivel beszélt telefonon.
-Eleanor kérlek gyere át.-nyöszörgött. Szóval Eleanorral beszél-szükségem van rád.
Nem hallgattam tovább a beszélgetést inkább a szobámba vettem az irányt és Alexet tárcsáztam. Másodpercek mulva már fel is vette.
-Igen?-szólt bele a készülékbe. Hangján tisztán lehetett hallani, hogy sírt.

30.rész

Bocsánat, hogy nem írtam, de nem tudtam összeszedni a gondolataimat :| ez egy ilyen elcseszett blog lett :oo szóval hamarosan itt a vége.. de itt az új blogom: http://sohasefelejtsd.blogspot.hu/

*Alex*

A könnyeim patakokban folytak le az arcomról, miközben a nikotin belepte a tüdőmet.
-Mért sírsz?-törölte le a könnyeimet Loui miután a fülem mögé tűrte az arcomba lógó fekete hajamat.
-Nem sírok csak belement valami a szemembe.-bólogattam, majd lehajtottam a fejemet.
-Mi?-kérdezte értetlenül.
-Az emlékek.-motyogtam úgy, hogy csak én halljam. Felnéztem rá és egy mosolyt erőltettem magamra-valami bogár.
-Értem.
-Hol vagy Loui-mui?-sipákolt Eleanor.
-Itt vagyok édes.-szólt vissza Louis unottan. Megforgattam a szememet és felbaktattam Niallhoz az emeletre.
-Nem bírom.-dőltem le mellé az ágyba és az arcomat a mellkasába fújtam.
-Hamarosan emlékezni fog mindenre.-simogatta a hátamat.
-Remélem.
Csendben feküdtünk egymás mellett, mikor a Niall melletti szobából nyögéseket hallottunk (?)
-Nialler, kinek a szobája van a tied mellett?-kérdeztem remegő hangon, remélve, hogy nem Louis nevét mondja.
-Tomlinson.-sziszegte. A szemeimből újra könnyek kezdtek el folyni.
-Azt hiszem én hazamegyek.-nyökögtem, majd elindultam. Épp mentem ki Niall szobájából, mikor megláttam, hogy Louis szobájának az ajtaja nyitva van.-Ribanc.-morogtam és sírva hazaindultam.


*Niall*

Idegesen átmentem Louis szobájába és keresztbe tett kézzel megálltam az ajtóba. Nem akartak észrevenni, így megragadtam a már csak fehérneműben tartózkodó Eleanort és kirángattam.
-Nem emlékszel mit beszéltünk meg?-rivalltam rá.
-Nem.-nyávogott és átkarolta a nyakamat. Megakart csókolni, de eltoltam magamtól.
-Hogy te mekkora egy ribanc vagy!-morogtam a képébe. Eközben Louis ott állt az ajtóban és minket figyelt, de nem mondott semmit.(!!)
-Vond vissza.-sipákolt El. Közelebb hajoltam az arcához és megráztam a fejemet. Ő egy Laza mozdulattal pofon vágott, majd bement Louis szobájába és felöltözött. Még vetett rám egy utolsó pillantást, aztán elment.


*Louis*

Mért érzem azt, hogy Eleanor nem az igazi? Mért akarok mindig Alex-el lenni? Nem értem magamat.  Elővettem a telefonomat és az üzeneteimet kezdtem el nézegetni. Amikor végig olvastam az Alexeseket mindent megértettem. Felöltöztem és Liam szobájába vettem az irányt.
-Liam vigyél el Alexhez.-ültem le mellé a kanapéra.

Ennyire tellett tőlem mára :s nem tudom mikor lesz új rész :| addig is olvassátok a másik blogomat :3♥

29.rész

Megjöttem manóók :$♥ remélem tetszeni fog:D légyszíves iratkozzatok fel rendszeres olvasónak :oo
*ezt a részt már vasárnap óta írom, de anya mindig elküldött a géptől mikor meglátta, hogy itt ülök xd, de most nincs itthon szóval nyugodtan betudom fejezni :D*


*Louis szemszöge*

-Egy macskaaa.-visítottam, mikor egy fekete cica bemászott az ablakon.
-Louis ez csak egy macska.-röhögött Alex.
-De én félek tőle.
Felsóhajtott, majd lassan felkelt, megfogta a macskát és levitte, gondolom kirakta az ajtón.


**


-Louis!-ordított Alex reggel.
-Igen hercegnő?-öleltem át hátulról.
-Menj el légyszíves tejért.-nézett rám boci szemekkel.
-Megyek.
-Imádlak.-ugrott a nyakamba és egy puszit nyomott a homlokomra.-Na siess.

**

Éppen mentem volna haza amikor valaki hátulról belém jött. Az autóm a jeges úton megcsúszott és egy árokban kötöttem ki. Pillanatok alatt leforgott elöttem az életem. Elsötétült minden és csak egy név járt a fejemben.. Alex.


*Alex szemszöge*

Louis már órák óta nem jött meg. Biztos valami közbejött így nem kerestem. Ezzel a gondolattal nyugtattam magamat, de amikor megállt egy rendőr autó a házunk elött megállt bennem az ütő. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam az ajtót.
-Jó napot.-köszöntem illedelmesen és nyeltem egy nagyot.
-Jó napot, Alexandra Petersont keressük.-nézett fel az egyik férfi. A mellette lévő férfi egy fehér lapot pásztázott a szemével, majd ő is felnézett és megszólalt.
-Maga Louis William Tomlinson hozzátartozója ugye?
-Igen.-mondtam cérnaszál vékony hangon miközben nagyokat pislogtam, hogy megállítsam a könnyeimet.
-Tomlinson úr(?) balesetet szenvedett. Sikerült újraéleszteni, de az állapota még nem stabil.

**

Már Louinál voltam a kórházba mikor felébredt.
-De jó, hogy végre felébredtél.-öleltem át. Louis fél percig rám meredve nézett, majd megszólalt.
-Te ki vagy?-dadogott. Éppen válaszolni akartam mikor belépett az orvos a terembe.
-Alexandra beszélnünk kell.-lépett be, majd nyitva hagyva az ajtót maga után én is kimentem. Becsuktam magam után az ajtót és az orvosra néztem.-Louisnak átmeneti amnéziája van..hagyni kell, hogy maga jöjjön rá szépen lassan a történtekre. Az előző hónapokra egyáltalán nem emlékszik. Sajnálom.-mondta, majd elment a dolgára.

**Egy héttel később**

Az életem mostanában már teljesen üres. Rászoktam a cigire és a kezemen mély vágások éktelenkednek. Megváltoztam. Ez már nem én vagyok. Akit mostanában látnak már egy új Alex. Mindennapi harc. Ezzel a két szóval tudnám jellemezni az életemet.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor leparkolt mellettem valaki.
-Pattanj be Alex.-mondta Zayn, aki áthajolt az ülésen, majd kinyitotta nekem az ajtót.
-Merre mész?
-Fiúkhoz, eljössz velem?-kacsintott rám.
-Igen.

**

Eleanor is itt van és rámászott Loura. Állítólag azért kell ide, hogy Lounak minden eszébe jusson. Persze. Kimentem a teraszra és leültem az asztalhoz. Elővettem a cigis dobozomat, majd rágyújtottam.


oké tudom, hogy nem a legjobb, de valaki sietetett *khhmm* holnap még írok :D megígérem :33 ne öljetek meg:D feltétlenül muszáj megnéézni, hogy legyen egy kis jókedv is ebbe a bejegyzésbe:$

28.rész

na, boldoog mikulást:D (mielőtt kérdeznétek a képen én vagyok:D)

olvassátok, az elejét egy olvasó küldte és nagyon nagyon köszönöm neki :3♥








Megpróbáltam ellen állni, de nem sikerült.
Utána sikítozni, de Ő befogta a számat. 
Majd sikerült lelöknöm egy lámpát erre
Loui is felkelt majd rögtön ide rohant 
és üvöltözött:
-Azonnal engedd el Peter! Takarodj innen!
-Nem! Ezt még nagyon megbánja, hogy akkor 
ott hagyott Érted te kis féreg!-üvöltözött
Peter is, viszont közben sikerült ki szabadítanom
magamat de erőm nem volt így a földre estem, és sírtam.
Még ők üvöltözve veszekedtek én nem tudtam oda figyelni 
túlságosan is fájt mindenem.
Mikor egyszer csak egy kéz érintette meg
a vállam és segített fel majd magához ölelt.
Mikorra "teljesen" megtudtam nyugodni
észrevettem, hogy mind az öten itt vannak.
Louis ölelt és nyugtatgatott.
A fiúk pedig szitkozódtak és halkan
beszélgettek. 
-Nem kérsz inni? Vagy bármit?-kérdezte kedvesen Liam.
-E-egy po-pohár-r ví-víz-et-szipogtam.
Már ment is a többiek pedig kisereglettek az ajtón.
Liam visszajött pár perc múlva majd az 
éjjeliszekrényre tette a poharat és kiment.
Én ittam egy picit majd lefeküdtem.
Lou fölém hajolt és az arcom cirógatta.
Felálltam és megnéztem a nyakam meg úgy mindenem.
Háát.. nem a legszebb látvány az tény.
-Feljelentsük?-kérdezte elszántan Tommo.
-Nem is tudom..-nem tudtam tényleg, mert
mi van, ha például utána pedig ránk
küldi a haverjait és akkor nekünk 
annyi meg egy bambi.
-Én felfogom-jelentette ki határozottan.
Bólintottam majd Répa király felállt és azt
mondta öltözzek fel. Engedelmeskedtem.
Mikor lementem (átöltözve meg mindennel készen)
fura látvány fogadott a fiúk CSENDBEN, KOMOLYAN
ÉS NYUGODTAN ÜLTEK A HELYÜKÖN.
-Hazaviszünk-jelentették ki. Megrémültem, hogy
otthon mit fognak szólni ha meglátnak
m ivan ha azt hiszi apu hogy Loui volt?! 
Na jó nem gondolok semmi rosszra inkább csak 
csendben bólogatok ez lesz a legjobb.
És tényleg bevált a bólogatás.
(Édua Netta Székely-nek♥)

**

Mikor haza értünk már apuék is otthon voltak. Ahogy beléptem Tom és apu egymás után megölelt viszont apu észrevette a lila foltokat. Nem szólt semmit csak mélyen szemembe nézett és a vendégszobába indult. Mikor senki se figyelt én is a vendégszobába sétáltam és leültem az ágyra apámmal szembe. Elmeséltem neki mindent, mikor végeztem felállt és Louishoz sétált. Valamit a fülébe súgott, majd kiléptek a bejárati ajtón és elmentek.

** 

Este jöttek meg mikor már az ágyban feküdtem.
-Megjöttem hercegnő.-visított Loui miközben beugrott mellém az ágyba, már teljesen lezuhanyozva.
-A kezem, te idegbeteg.-nyöszörögtem.
-bocsánat.-bigyesztette le a száját.
-Nem baj.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Hé csak ennyi?
-Igen.
Louis becsukta a szemét, majd egy könnycsepp préselődött ki a szemén.
-Hé, mi a baj?-bújtam oda hozzá.
-Ha becsukom a szememet nem látok.
-Buta.-borzoltam össze a haját, majd megcsókoltam.
-Azt hiszem többször kéne szomorúnak lennem.-bólogatott.
-Hát Lou ezt most basztad el.-nevettem.
-Tényleg?-vágott szomorú arcot. Percekig farkasszemet néztünk, de nem bírtam tovább és elröhögtem magamat. Felálltam és kinyitottam az ablakot, majd visszafeküdtem.
Később egy nem várt vendégünk érkezett.

Nem sok, de még is valami:D naa még próbálok a napokba írni :$ :3

Help!

Mostanában azért van ilyen kevés/rövid rész, mert nincs ihletem:s szóval aki megtalál facebookon írjon oda, de ide megjegyzésbe is írhattok ötleteket. Vagy küldjétek erre az e-mailre a 'terveiteket': kalifruzsi@gmail.com
Ha nem jönnek az ötletek befejezem a blogot!
Jövőhét péntekig várok..
Bocsii. :l

27.rész

valahogy így képzeljétek el.:D

Lalalalaa:D remélem tetszeni fog :$ amúgy Alexnek új külseje van:$ ezentúl hosszú egyenes haja, zöld szeme van :D nagyjából ennyi xd

*Alex*

Mikor beléptem a házba az állam is leesett. Az egyik hosszú asztal tele volt rakva gyertyákkal és meg volt terítve.
-Nem mész beljebb?-bökte meg az oldalamat.
-Ezt te csináltad?-kerekedtek ki a szemeim. Ő csak egy bólogatással válaszolt, majd megemelt és arrébb rakott. Beljebb lépett ő is és bezárta az ajtót.
-Hölgyem.-húzta ki az egyik széket, majd pukedlizett egyet amit én egy halk kuncogással nyugtáztam.

Az egész estét végig röhögtük, majd este kezdtek "bedurvulni a dolgok (ha értitek mire gondolok:D) Éppen egymás mellett feküdtünk és Louis simogatta a hátamat, mikor csörgött a telefonom.
-Igen?-szóltam bele.
-ELFOGYOTT A KAJAAA!-visított a telefonba.. találjátok ki nem nehéz..
-Okéé, szia Niall.-nevettem.

**

Reggel kopogásra keltem. Magamra kaptam Loui boxerét és a pólóját, majd kiballagtam. Ahogy kinyitottam az ajtót egyből egy kéz ragadta meg a nyakamat és a falnak nyomott.

bocsássatok meg :$ remélem teetszik:D♥

Sorry:oo

Bocsi, hogy nem irtam, de nem tudok gephez ulni:S majd este osszehozok egy reszt bocsi:s

26. rész

*Alex születésnapja, Louis szemszöge*

Alex éppen zongorázott, mikor én elmentem, így valószínűleg egy ideig leköti magát és nem fog keresni. Ebben a pár napban sok minden történt. Tegnap Hope és Hazza kibékült és visszajöttek Londonba. Napok óta esik a hó és már kivannak világítva az utcák. Holnap december 1. vagyis Alex 18. születésnapja! A gondolatom menetét a telefonom csörgése zavarta meg. Kihúztam a zsebemből, majd a képernyőjére tapasztottam a szememet. Alex.

-Szia.-mosolyogtam.

-Hol a francba vagy Tomlinson?-ordított a készülékbe. Most mit mondjak?

-Csak eljöttem répáért.-haraptam a számba.

-Jó, siess szia.-tette le a telefont. Ezt megúsztam.

Mikor hazaértem már Niallék ott voltak és Alexet köszöntötték fel.  Éppen az ajándékokat adták át. Megvártam míg mindenkinek megköszönte, majd odamentem hozzá és felkaptam. Megpörgettem és letettem. A kezébe adtam az ajándékomat és hosszan megcsókoltam. Mivel Alex nem szereti a tortát, így pizzával ünnepeltünk (:'D)

**

-Indulás!-ordítottam reggel Alex fülébe.
-Hova?-húzta le a takarót a fejéről.
-Meglepetés.
-Jó.-forgatta a szemeit.

**

Fél óra kocsikázás után fiúkkal való közös nyaralónkhoz érkeztünk.


Rövid tudom, de tegnap Mamámnál voltam ahol nem volt wifi és ma este értem haza, meg fogalmazást is kellett írnom:s ha holnap lesz időm még írok:D legyetek jók ♥! 

25. rész

*Alex*

Hope eltűnt. Ez nem lehet igaz. Leültem az ágyra és a pulcsim szélét kezdtem el piszkálni. Louis leült mellém és átölelt.
-Át kell mennünk Harryhez.-bólogattam.
-Egyetértek.-bólogatott ő is. Az ölébe vett és levitt a kocsihoz. Betett, majd ő is beült és perceken belül Hazzáéknál voltunk. Bementünk és Harryt kerestük, végül a konyhában találtuk meg. Az asztalra dőlve ült a széken miközben a telefonját szorongatta.

mindannyian elcsesszük egy kicsit néha !*

-Elbasztam.-nyöszörgött
-Styles, azonnal kelj fel és indulj Magyarországra!-ordítottam a fülébe.
-Halkabban nem lehetne?
-Nem.-visított Lou.
-Jó holnap megyek.-állt fel. Ahogy kimondta a mondatot Niall, Liam és Zayn lépett be az ajtón.
-Megjöttünk, holnapra le van foglalva a jegy.-tette a kezét Niall Hazz vállára.
-Köszönöm.-mosolygott.
-Nem megy senki sehova!-csapódott ki a bejárati ajtó és Paul lépett be rajta.-Harry nem hagyhatod ki a holnapi koncertet. Holnapután elmehetsz.-beszélt lassan.
-De akkor már késő lesz.
-Nem.-vágta rá.
-Jó.-mondta Harold és a pultnak dőlt, majd az ujjaival kezdett "játszadozni".
-Nyugii.-csapott rá Liam Harry kezeire.


Ez egy szar rész:D holnap vagy vasárnap megpróbálok még egyet írni:s xd bocsii♥

I'm cripple.. sorry:|

Tudom, hogy mostanában nem nagyon hozok részeket, de nekem ez már csak kínlódás:| de nem hagyom abba, mert sokan (na jó2-3 ember) imádja szóval nem törlöm:D de hetente lesz csak rész, bocsikaa :s holnapra összehozok egy részt oké?:D♥

24. rész

Na tudom későn hoztam, de napokig írtam ezt a részt mert mostanában nincs ihletem:s


*Alex*

Nehezen kinyitottam a szememet és az elöttem álló férfire néztem. Nem volt öreg kb. 28 éves lehetett.
-Sok vért vesztett, de sikerült pótolnunk, a golyót kiszedtük a lábából és saját felelősségre délután hazamehet.-vált kedvessé az orvos arca. Hú, valami varázsló lehet. Bólintottam egyet, majd kilépett és helyette Hope jött be.
-Szia Aleeex.-ordított, majd átölelt.
-Őőő, neked is szia Hope.-nevettem.-többiek hol vannak?
-Koncertjük lesz és készülődnek.-bólogatott hevesen.

*Hope* (meglepődtetek?:D)


**

Már alváshoz készültem, míg Harry fürdött, mikor eszembe jutott, hogy megnézem a Twitteremet. Gyorsan felnyitottam a laptop tetejét és az üzeneteimet kezdtem nézegetni. A szemem egy ismeretlen lánytól jövő üzeneten akadt meg. Az üzenet egy linket tartalmazott. Rákattintottam és olvasni kezdtem. A szívem minden szónál össze szorult. A könnyeim patakokban kezdtek folyni. Hazza sosem volt az a hűséges tipus. Az elmúlt hetekben több cikket is olvastam róla. Meguntam. Részemről ennyi. Összecsomagoltam gyorsan a cuccaimat és már itt sem voltam. Úgy látszik mégsem ő a nagy "Ő".  Mikor hazaértem vettem egy repülőjegyet a legközelebbi gépre ami Magyarországra megy. Befeküdtem az ágyba és a plafont kezdtem bámulni. Percek múlva a telefonom vad rezgésbe kezdett. Rápillantottam a mobilomra. Harry. Nem veszem fel. Nemsokára már az üzenetektől rezgett. Próbálkozz csak Styles. Játssz inkább Taylorral.

**

An-nál voltam MÁR Magyarországon. Nincs visszaút. Vége a tündérmesémnek. Fogtam magamat és egy szó nélkül elindultam a temető felé. Mikor odaértem a sírra borultam és gondolkoztam tovább. Nem tudok sírni. Már nem. 

*Eközben Alexék*

Nem rég értek haza Louék a koncertről. Nathan egész végig engem figyelt és még a mosdóba is kiakart kísérni. A gondolatmenetemet Tommo hangja zavarta meg.
-Szia Hercegnő.-dobta le magát mellém.
-Szia. Milyen volt a koncert?
-Olyan volt mint az eddigiek.-nevetett.
-Oké.-nevettem már én is. Nagyjából a semmin xd.
Épp megakart csókolni mikor megcsörrent a telefonja. Egyből utána nyúlt és felvette.
-Harry beszélj már normálisan.-szólt bele.-Ahha, értem. Nem nincs itt..-motyogta a telefonba. Letette és felém fordult.
-Hope eltűnt.-nyelt nagyot.


Ma még este lehet rakok ki és ne öljetek meg:| :o