30.rész

Bocsánat, hogy nem írtam, de nem tudtam összeszedni a gondolataimat :| ez egy ilyen elcseszett blog lett :oo szóval hamarosan itt a vége.. de itt az új blogom: http://sohasefelejtsd.blogspot.hu/

*Alex*

A könnyeim patakokban folytak le az arcomról, miközben a nikotin belepte a tüdőmet.
-Mért sírsz?-törölte le a könnyeimet Loui miután a fülem mögé tűrte az arcomba lógó fekete hajamat.
-Nem sírok csak belement valami a szemembe.-bólogattam, majd lehajtottam a fejemet.
-Mi?-kérdezte értetlenül.
-Az emlékek.-motyogtam úgy, hogy csak én halljam. Felnéztem rá és egy mosolyt erőltettem magamra-valami bogár.
-Értem.
-Hol vagy Loui-mui?-sipákolt Eleanor.
-Itt vagyok édes.-szólt vissza Louis unottan. Megforgattam a szememet és felbaktattam Niallhoz az emeletre.
-Nem bírom.-dőltem le mellé az ágyba és az arcomat a mellkasába fújtam.
-Hamarosan emlékezni fog mindenre.-simogatta a hátamat.
-Remélem.
Csendben feküdtünk egymás mellett, mikor a Niall melletti szobából nyögéseket hallottunk (?)
-Nialler, kinek a szobája van a tied mellett?-kérdeztem remegő hangon, remélve, hogy nem Louis nevét mondja.
-Tomlinson.-sziszegte. A szemeimből újra könnyek kezdtek el folyni.
-Azt hiszem én hazamegyek.-nyökögtem, majd elindultam. Épp mentem ki Niall szobájából, mikor megláttam, hogy Louis szobájának az ajtaja nyitva van.-Ribanc.-morogtam és sírva hazaindultam.


*Niall*

Idegesen átmentem Louis szobájába és keresztbe tett kézzel megálltam az ajtóba. Nem akartak észrevenni, így megragadtam a már csak fehérneműben tartózkodó Eleanort és kirángattam.
-Nem emlékszel mit beszéltünk meg?-rivalltam rá.
-Nem.-nyávogott és átkarolta a nyakamat. Megakart csókolni, de eltoltam magamtól.
-Hogy te mekkora egy ribanc vagy!-morogtam a képébe. Eközben Louis ott állt az ajtóban és minket figyelt, de nem mondott semmit.(!!)
-Vond vissza.-sipákolt El. Közelebb hajoltam az arcához és megráztam a fejemet. Ő egy Laza mozdulattal pofon vágott, majd bement Louis szobájába és felöltözött. Még vetett rám egy utolsó pillantást, aztán elment.


*Louis*

Mért érzem azt, hogy Eleanor nem az igazi? Mért akarok mindig Alex-el lenni? Nem értem magamat.  Elővettem a telefonomat és az üzeneteimet kezdtem el nézegetni. Amikor végig olvastam az Alexeseket mindent megértettem. Felöltöztem és Liam szobájába vettem az irányt.
-Liam vigyél el Alexhez.-ültem le mellé a kanapéra.

Ennyire tellett tőlem mára :s nem tudom mikor lesz új rész :| addig is olvassátok a másik blogomat :3♥

29.rész

Megjöttem manóók :$♥ remélem tetszeni fog:D légyszíves iratkozzatok fel rendszeres olvasónak :oo
*ezt a részt már vasárnap óta írom, de anya mindig elküldött a géptől mikor meglátta, hogy itt ülök xd, de most nincs itthon szóval nyugodtan betudom fejezni :D*


*Louis szemszöge*

-Egy macskaaa.-visítottam, mikor egy fekete cica bemászott az ablakon.
-Louis ez csak egy macska.-röhögött Alex.
-De én félek tőle.
Felsóhajtott, majd lassan felkelt, megfogta a macskát és levitte, gondolom kirakta az ajtón.


**


-Louis!-ordított Alex reggel.
-Igen hercegnő?-öleltem át hátulról.
-Menj el légyszíves tejért.-nézett rám boci szemekkel.
-Megyek.
-Imádlak.-ugrott a nyakamba és egy puszit nyomott a homlokomra.-Na siess.

**

Éppen mentem volna haza amikor valaki hátulról belém jött. Az autóm a jeges úton megcsúszott és egy árokban kötöttem ki. Pillanatok alatt leforgott elöttem az életem. Elsötétült minden és csak egy név járt a fejemben.. Alex.


*Alex szemszöge*

Louis már órák óta nem jött meg. Biztos valami közbejött így nem kerestem. Ezzel a gondolattal nyugtattam magamat, de amikor megállt egy rendőr autó a házunk elött megállt bennem az ütő. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam az ajtót.
-Jó napot.-köszöntem illedelmesen és nyeltem egy nagyot.
-Jó napot, Alexandra Petersont keressük.-nézett fel az egyik férfi. A mellette lévő férfi egy fehér lapot pásztázott a szemével, majd ő is felnézett és megszólalt.
-Maga Louis William Tomlinson hozzátartozója ugye?
-Igen.-mondtam cérnaszál vékony hangon miközben nagyokat pislogtam, hogy megállítsam a könnyeimet.
-Tomlinson úr(?) balesetet szenvedett. Sikerült újraéleszteni, de az állapota még nem stabil.

**

Már Louinál voltam a kórházba mikor felébredt.
-De jó, hogy végre felébredtél.-öleltem át. Louis fél percig rám meredve nézett, majd megszólalt.
-Te ki vagy?-dadogott. Éppen válaszolni akartam mikor belépett az orvos a terembe.
-Alexandra beszélnünk kell.-lépett be, majd nyitva hagyva az ajtót maga után én is kimentem. Becsuktam magam után az ajtót és az orvosra néztem.-Louisnak átmeneti amnéziája van..hagyni kell, hogy maga jöjjön rá szépen lassan a történtekre. Az előző hónapokra egyáltalán nem emlékszik. Sajnálom.-mondta, majd elment a dolgára.

**Egy héttel később**

Az életem mostanában már teljesen üres. Rászoktam a cigire és a kezemen mély vágások éktelenkednek. Megváltoztam. Ez már nem én vagyok. Akit mostanában látnak már egy új Alex. Mindennapi harc. Ezzel a két szóval tudnám jellemezni az életemet.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor leparkolt mellettem valaki.
-Pattanj be Alex.-mondta Zayn, aki áthajolt az ülésen, majd kinyitotta nekem az ajtót.
-Merre mész?
-Fiúkhoz, eljössz velem?-kacsintott rám.
-Igen.

**

Eleanor is itt van és rámászott Loura. Állítólag azért kell ide, hogy Lounak minden eszébe jusson. Persze. Kimentem a teraszra és leültem az asztalhoz. Elővettem a cigis dobozomat, majd rágyújtottam.


oké tudom, hogy nem a legjobb, de valaki sietetett *khhmm* holnap még írok :D megígérem :33 ne öljetek meg:D feltétlenül muszáj megnéézni, hogy legyen egy kis jókedv is ebbe a bejegyzésbe:$

28.rész

na, boldoog mikulást:D (mielőtt kérdeznétek a képen én vagyok:D)

olvassátok, az elejét egy olvasó küldte és nagyon nagyon köszönöm neki :3♥








Megpróbáltam ellen állni, de nem sikerült.
Utána sikítozni, de Ő befogta a számat. 
Majd sikerült lelöknöm egy lámpát erre
Loui is felkelt majd rögtön ide rohant 
és üvöltözött:
-Azonnal engedd el Peter! Takarodj innen!
-Nem! Ezt még nagyon megbánja, hogy akkor 
ott hagyott Érted te kis féreg!-üvöltözött
Peter is, viszont közben sikerült ki szabadítanom
magamat de erőm nem volt így a földre estem, és sírtam.
Még ők üvöltözve veszekedtek én nem tudtam oda figyelni 
túlságosan is fájt mindenem.
Mikor egyszer csak egy kéz érintette meg
a vállam és segített fel majd magához ölelt.
Mikorra "teljesen" megtudtam nyugodni
észrevettem, hogy mind az öten itt vannak.
Louis ölelt és nyugtatgatott.
A fiúk pedig szitkozódtak és halkan
beszélgettek. 
-Nem kérsz inni? Vagy bármit?-kérdezte kedvesen Liam.
-E-egy po-pohár-r ví-víz-et-szipogtam.
Már ment is a többiek pedig kisereglettek az ajtón.
Liam visszajött pár perc múlva majd az 
éjjeliszekrényre tette a poharat és kiment.
Én ittam egy picit majd lefeküdtem.
Lou fölém hajolt és az arcom cirógatta.
Felálltam és megnéztem a nyakam meg úgy mindenem.
Háát.. nem a legszebb látvány az tény.
-Feljelentsük?-kérdezte elszántan Tommo.
-Nem is tudom..-nem tudtam tényleg, mert
mi van, ha például utána pedig ránk
küldi a haverjait és akkor nekünk 
annyi meg egy bambi.
-Én felfogom-jelentette ki határozottan.
Bólintottam majd Répa király felállt és azt
mondta öltözzek fel. Engedelmeskedtem.
Mikor lementem (átöltözve meg mindennel készen)
fura látvány fogadott a fiúk CSENDBEN, KOMOLYAN
ÉS NYUGODTAN ÜLTEK A HELYÜKÖN.
-Hazaviszünk-jelentették ki. Megrémültem, hogy
otthon mit fognak szólni ha meglátnak
m ivan ha azt hiszi apu hogy Loui volt?! 
Na jó nem gondolok semmi rosszra inkább csak 
csendben bólogatok ez lesz a legjobb.
És tényleg bevált a bólogatás.
(Édua Netta Székely-nek♥)

**

Mikor haza értünk már apuék is otthon voltak. Ahogy beléptem Tom és apu egymás után megölelt viszont apu észrevette a lila foltokat. Nem szólt semmit csak mélyen szemembe nézett és a vendégszobába indult. Mikor senki se figyelt én is a vendégszobába sétáltam és leültem az ágyra apámmal szembe. Elmeséltem neki mindent, mikor végeztem felállt és Louishoz sétált. Valamit a fülébe súgott, majd kiléptek a bejárati ajtón és elmentek.

** 

Este jöttek meg mikor már az ágyban feküdtem.
-Megjöttem hercegnő.-visított Loui miközben beugrott mellém az ágyba, már teljesen lezuhanyozva.
-A kezem, te idegbeteg.-nyöszörögtem.
-bocsánat.-bigyesztette le a száját.
-Nem baj.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Hé csak ennyi?
-Igen.
Louis becsukta a szemét, majd egy könnycsepp préselődött ki a szemén.
-Hé, mi a baj?-bújtam oda hozzá.
-Ha becsukom a szememet nem látok.
-Buta.-borzoltam össze a haját, majd megcsókoltam.
-Azt hiszem többször kéne szomorúnak lennem.-bólogatott.
-Hát Lou ezt most basztad el.-nevettem.
-Tényleg?-vágott szomorú arcot. Percekig farkasszemet néztünk, de nem bírtam tovább és elröhögtem magamat. Felálltam és kinyitottam az ablakot, majd visszafeküdtem.
Később egy nem várt vendégünk érkezett.

Nem sok, de még is valami:D naa még próbálok a napokba írni :$ :3

Help!

Mostanában azért van ilyen kevés/rövid rész, mert nincs ihletem:s szóval aki megtalál facebookon írjon oda, de ide megjegyzésbe is írhattok ötleteket. Vagy küldjétek erre az e-mailre a 'terveiteket': kalifruzsi@gmail.com
Ha nem jönnek az ötletek befejezem a blogot!
Jövőhét péntekig várok..
Bocsii. :l

27.rész

valahogy így képzeljétek el.:D

Lalalalaa:D remélem tetszeni fog :$ amúgy Alexnek új külseje van:$ ezentúl hosszú egyenes haja, zöld szeme van :D nagyjából ennyi xd

*Alex*

Mikor beléptem a házba az állam is leesett. Az egyik hosszú asztal tele volt rakva gyertyákkal és meg volt terítve.
-Nem mész beljebb?-bökte meg az oldalamat.
-Ezt te csináltad?-kerekedtek ki a szemeim. Ő csak egy bólogatással válaszolt, majd megemelt és arrébb rakott. Beljebb lépett ő is és bezárta az ajtót.
-Hölgyem.-húzta ki az egyik széket, majd pukedlizett egyet amit én egy halk kuncogással nyugtáztam.

Az egész estét végig röhögtük, majd este kezdtek "bedurvulni a dolgok (ha értitek mire gondolok:D) Éppen egymás mellett feküdtünk és Louis simogatta a hátamat, mikor csörgött a telefonom.
-Igen?-szóltam bele.
-ELFOGYOTT A KAJAAA!-visított a telefonba.. találjátok ki nem nehéz..
-Okéé, szia Niall.-nevettem.

**

Reggel kopogásra keltem. Magamra kaptam Loui boxerét és a pólóját, majd kiballagtam. Ahogy kinyitottam az ajtót egyből egy kéz ragadta meg a nyakamat és a falnak nyomott.

bocsássatok meg :$ remélem teetszik:D♥

Sorry:oo

Bocsi, hogy nem irtam, de nem tudok gephez ulni:S majd este osszehozok egy reszt bocsi:s

26. rész

*Alex születésnapja, Louis szemszöge*

Alex éppen zongorázott, mikor én elmentem, így valószínűleg egy ideig leköti magát és nem fog keresni. Ebben a pár napban sok minden történt. Tegnap Hope és Hazza kibékült és visszajöttek Londonba. Napok óta esik a hó és már kivannak világítva az utcák. Holnap december 1. vagyis Alex 18. születésnapja! A gondolatom menetét a telefonom csörgése zavarta meg. Kihúztam a zsebemből, majd a képernyőjére tapasztottam a szememet. Alex.

-Szia.-mosolyogtam.

-Hol a francba vagy Tomlinson?-ordított a készülékbe. Most mit mondjak?

-Csak eljöttem répáért.-haraptam a számba.

-Jó, siess szia.-tette le a telefont. Ezt megúsztam.

Mikor hazaértem már Niallék ott voltak és Alexet köszöntötték fel.  Éppen az ajándékokat adták át. Megvártam míg mindenkinek megköszönte, majd odamentem hozzá és felkaptam. Megpörgettem és letettem. A kezébe adtam az ajándékomat és hosszan megcsókoltam. Mivel Alex nem szereti a tortát, így pizzával ünnepeltünk (:'D)

**

-Indulás!-ordítottam reggel Alex fülébe.
-Hova?-húzta le a takarót a fejéről.
-Meglepetés.
-Jó.-forgatta a szemeit.

**

Fél óra kocsikázás után fiúkkal való közös nyaralónkhoz érkeztünk.


Rövid tudom, de tegnap Mamámnál voltam ahol nem volt wifi és ma este értem haza, meg fogalmazást is kellett írnom:s ha holnap lesz időm még írok:D legyetek jók ♥! 

25. rész

*Alex*

Hope eltűnt. Ez nem lehet igaz. Leültem az ágyra és a pulcsim szélét kezdtem el piszkálni. Louis leült mellém és átölelt.
-Át kell mennünk Harryhez.-bólogattam.
-Egyetértek.-bólogatott ő is. Az ölébe vett és levitt a kocsihoz. Betett, majd ő is beült és perceken belül Hazzáéknál voltunk. Bementünk és Harryt kerestük, végül a konyhában találtuk meg. Az asztalra dőlve ült a széken miközben a telefonját szorongatta.

mindannyian elcsesszük egy kicsit néha !*

-Elbasztam.-nyöszörgött
-Styles, azonnal kelj fel és indulj Magyarországra!-ordítottam a fülébe.
-Halkabban nem lehetne?
-Nem.-visított Lou.
-Jó holnap megyek.-állt fel. Ahogy kimondta a mondatot Niall, Liam és Zayn lépett be az ajtón.
-Megjöttünk, holnapra le van foglalva a jegy.-tette a kezét Niall Hazz vállára.
-Köszönöm.-mosolygott.
-Nem megy senki sehova!-csapódott ki a bejárati ajtó és Paul lépett be rajta.-Harry nem hagyhatod ki a holnapi koncertet. Holnapután elmehetsz.-beszélt lassan.
-De akkor már késő lesz.
-Nem.-vágta rá.
-Jó.-mondta Harold és a pultnak dőlt, majd az ujjaival kezdett "játszadozni".
-Nyugii.-csapott rá Liam Harry kezeire.


Ez egy szar rész:D holnap vagy vasárnap megpróbálok még egyet írni:s xd bocsii♥

I'm cripple.. sorry:|

Tudom, hogy mostanában nem nagyon hozok részeket, de nekem ez már csak kínlódás:| de nem hagyom abba, mert sokan (na jó2-3 ember) imádja szóval nem törlöm:D de hetente lesz csak rész, bocsikaa :s holnapra összehozok egy részt oké?:D♥

24. rész

Na tudom későn hoztam, de napokig írtam ezt a részt mert mostanában nincs ihletem:s


*Alex*

Nehezen kinyitottam a szememet és az elöttem álló férfire néztem. Nem volt öreg kb. 28 éves lehetett.
-Sok vért vesztett, de sikerült pótolnunk, a golyót kiszedtük a lábából és saját felelősségre délután hazamehet.-vált kedvessé az orvos arca. Hú, valami varázsló lehet. Bólintottam egyet, majd kilépett és helyette Hope jött be.
-Szia Aleeex.-ordított, majd átölelt.
-Őőő, neked is szia Hope.-nevettem.-többiek hol vannak?
-Koncertjük lesz és készülődnek.-bólogatott hevesen.

*Hope* (meglepődtetek?:D)


**

Már alváshoz készültem, míg Harry fürdött, mikor eszembe jutott, hogy megnézem a Twitteremet. Gyorsan felnyitottam a laptop tetejét és az üzeneteimet kezdtem nézegetni. A szemem egy ismeretlen lánytól jövő üzeneten akadt meg. Az üzenet egy linket tartalmazott. Rákattintottam és olvasni kezdtem. A szívem minden szónál össze szorult. A könnyeim patakokban kezdtek folyni. Hazza sosem volt az a hűséges tipus. Az elmúlt hetekben több cikket is olvastam róla. Meguntam. Részemről ennyi. Összecsomagoltam gyorsan a cuccaimat és már itt sem voltam. Úgy látszik mégsem ő a nagy "Ő".  Mikor hazaértem vettem egy repülőjegyet a legközelebbi gépre ami Magyarországra megy. Befeküdtem az ágyba és a plafont kezdtem bámulni. Percek múlva a telefonom vad rezgésbe kezdett. Rápillantottam a mobilomra. Harry. Nem veszem fel. Nemsokára már az üzenetektől rezgett. Próbálkozz csak Styles. Játssz inkább Taylorral.

**

An-nál voltam MÁR Magyarországon. Nincs visszaút. Vége a tündérmesémnek. Fogtam magamat és egy szó nélkül elindultam a temető felé. Mikor odaértem a sírra borultam és gondolkoztam tovább. Nem tudok sírni. Már nem. 

*Eközben Alexék*

Nem rég értek haza Louék a koncertről. Nathan egész végig engem figyelt és még a mosdóba is kiakart kísérni. A gondolatmenetemet Tommo hangja zavarta meg.
-Szia Hercegnő.-dobta le magát mellém.
-Szia. Milyen volt a koncert?
-Olyan volt mint az eddigiek.-nevetett.
-Oké.-nevettem már én is. Nagyjából a semmin xd.
Épp megakart csókolni mikor megcsörrent a telefonja. Egyből utána nyúlt és felvette.
-Harry beszélj már normálisan.-szólt bele.-Ahha, értem. Nem nincs itt..-motyogta a telefonba. Letette és felém fordult.
-Hope eltűnt.-nyelt nagyot.


Ma még este lehet rakok ki és ne öljetek meg:| :o